Beadod a derekad...
Beadod a derekad... írta:Makai Attila
2017-09-10
Egyszer volt, hol nem volt, a régi időkben, olyan szegénység volt, hogy az emberek, már mindenüket a zálogházba tették. A festmények, a zongorák, és más értéktárgyak mellett, egyszer egy lány, még a derekát is beadta a zálogházba. De az ajtón, alig lépett ki, amikor visszanézett, és látta a becsüst, hogy ezt a dicső derekat csodálja, nagy szemekkel. Mintha, még sosem látott volna ilyet. A lány fontolóra vette – ha ilyen értékes, hogy a becsüs ilyen nagy gonddal nézegeti, vizsgálgatja, akkor ez többet érhet, annál a két garasnál, amit adtak érte… Így visszament a zálog fiókba, és kérte vissza a derekát. A becsüs nem akarta visszaadni. A végén, már arra is vetemedett, hogy több pénzt is kérjen érte, hogy visszaadja a lány derekát. De a lánynak, csak az a két garas volt a zsebében. Nem tudta volna kiváltani. A lány próbálkozott sírással, fenyegetőzéssel, de csak nem akarta a becsüs visszaadni a féltett portékát.
Egy gazdag kereskedő, a szomszédos hotelben kapott szobát. Este, amikor az erkélyén éppen a naplementét nézte, akaratlanul is fültanúja volt az eseményeknek. Egyre jobban kezdte érdekelni az ügy. Már a végén, arra szánta el magát, hogy lemenjen, és a becsüst megleckéztesse, mohósága miatt. Belépve az üzletbe, egy szegényes ruhába öltözött lányt látott, sírni a becsüs asztala mellett, ezen kívül a becsüs kaján vigyorgását is látta, ahogy a belépő vevő felé pillantott.
- Segíthetek valamit? – tudakolva ugyanazzal az undorító mosollyal…
- Igen, egy derekat szeretnék venni…
A mohóság kiült a becsüs arcára, ahogy meghallotta, a kimondott szavakat. Azt gondolta, hogy nagy árréssel adja tovább, ezen frissen szerzett portékát.
- Egy derekat? Nem biztos, hogy tartunk ilyet. Majd körbenézek…
- ugyan ne fáradjon, hisz a kezében van egy…
- Jóóóó, de lehet, hogy ez nem uraságodnak való… - próbált cselezni a boltos, de a kereskedő is értette az üzlet nyelvét…
- Tudja mit, akkor másik nem is kell… Nekem ez kellett volna… Fizettem volna érte egy félkoronást, de, ha nem eladó, akkor…
- Ne rohanjon annyira kérem…Nem gondoltam, hogy ön ezt a derekat kivánja., de ennek a deréknak egy korona az ára.
- Tényleg egy korona? – vakarta meg a fejét, a kereskedő…
A lány is figyelte az alkudozást… Látta, hogy csak így tudja visszaszerezni a derekát, csak ez az ember lehet, a megmentője, egy ismeretlen úr…
- Uram! Kérem, adja meg neki, az árát, én megadom, ha több évembe is telik, megszolgálom az árát…
A kereskedő erősen gondolkozott, hogy mit tegyen.
- Nem gondolja, hogy sok az-az egy korona?
- Tudja maga, hogy milyen költségek járnak ez ilyen derékkal? Megtisztítottam, kifényesítettem, és a hibáit kijavítottam. Most már teljeseb jól működik.
- És miért gondolja, hogy megadom a koronát érte? – próbált cselezni a kereskedő is. – Mert hisz egy koronából, eljutok a következő városba, ahova tartok.
- Ennek 1 korona az ára! – zárta le a vitát a becsüs.
- Na jó, megveszem, csak, hogy ne maradjon a nyakán, ha hozzáadja azt a köpenyt is, ami ezen a fogason lóg.
- Rendben – egyezett bele.
A lány a kereskedő kezét csókolgatta, és csak annyit mondogatott…
- Nem fogja megbánni, meghálálom, meghálálom…
A kereskedő, a lányt felsegítette, kifizette az egy koronást, a lány vállára terítette a köpenyt és a megvásárolt derekával elindult az ajtó irányába. Már a kilincsen volt a keze, amikor megszólalt. – 100 aranyat is megadtam volna érte! - és a csalódott arcú becsüst, otthagyta a boltjában.
A becsüs már bánta, hogy elkótyavetyélte az áruját, de már nem volt mit tenni. Azóta is várja, hogy belépjen valaki hozzá, egy derékkal, amit eladásra kínál…
Sok éven át hirdette a kirakatban, hogy még derekat is bevesz, de senki nem volt, aki beadta volna a derekát
A hölgy betartotta szavát, és élete végéig a kereskedő mellett maradt. Az együtt töltött évek alatt megszerették egymást. Majd a kereskedő, elvette feleségül. Az esküvőjük, pont arra a napra esett, amikor a megismerkedésük évfordulóját ünnepelték.
Soha nem mentek a becsüs közelébe
A lány háta mögött, még sokáig suttogták - Ő volt, az, aki beadta a derekát – de se a lányt, sem a kereskedőt, ez nem érdekelte…