Boldog pillanatokért állok most sorba

Boldog pillanatokért állok most sorba                       írta: Makai Attila

                                                                                  2021-11-18

Boldog pillanatokért állok most sorba,

Mintha a pompa hiányozna az életemből.

Bárhogyan is mondom, hogy nem veszem föl,

Mert mások baját, és nem a saját boldogságomba ölöm az időt.

Mint egy kinőtt cipőt, úgy kerülök a szekrény sötétébe.

Egyre mélyebbre, hisz magam előtt,

Csak az időt, a gazzal benőtt ligetet látom.

Eltakarja előlem, ami hiányzik belőlem,

Az édes boldogság hajnalát.

Az édes hangod dalát,

Ami mandalát épített szívembe.

Életet adó öleléssel megpihenve,

Üres valómba fényt repített.

Ünnepi ebédhez megterített, de az idő a gaz,

Tornyot közénk építve, a mocskot nem szépítve,

Mély sötétségbe kényszerít.

Bensőmbe félelmet vetít, ezzel rosszkedvet adva.

Én ott állok a gazfal előtt, magamat azon kapva,

Hogy vágyaimat feléd küldöm

Mert most tűrnöm kell, hogy az édes mosolyodat,

Még láthassam magamhoz érni.

Mert tudom, nem kell kérni, hisz mosolyod, az enyém.

Nekem szánod. És tudom nem bánod, hogy nem tudod,

A börtönöm kulcsa hol van, csak néha haljál rólam,

Hogy még a tied vagyok.

Egy világot építve az idő ellen, élhetek, mint a gazdagok.

Ahol nem eshet köztünk semmi csorba.

Addig is boldog pillanatokért, állok most sorba.