Daniel a könyvesboltban

Daniel a könyvesboltban                                                             írta: Makai Attila

                                                                                                          2014-03-28

Volt egyszer egy kisfiú… egy farmon élt… ahol volt, nagy kert, játszótér, és állatok. De egy dolog nem volt. A kisfiúnak nem voltak, gyerek barátai.

A kisfiút Danielnek hívták. Daniel a nagymamájával élt együtt ezen a farmon. Mindent meg tudtak termelni maguknak, amire szükségük volt.

Daniel nagyon ügyes volt. Sokat tudott segíteni nagymamájának. Bár körülbelül 10 éves lehetett, mégsem ijedt meg a legnehezebb munkáktól sem. A pihenését olvasással töltötte. A nagymamánál az összes könyvet kiolvasta már.

Egy cica volt a barátja, egy cica, aki tudott emberi nyelven. Csak megszólalni nem tudott. A cica sokszor hallgatta őt, amikor a könyveket mesélte, meg a pitvarban a kakas udvarlási szokásait. Amikor unta a Daniel beszédét, akkor az ablakpárkányra felugrott és lefeküdt! Az alvást színlelte ilyenkor. Néha el is aludt.

Egyszer, amikor éppen az istállóban a lovakat csutakolta, a nagymama benézett hozzájuk.

• Daniel itt vagy?
• Igen mamácska!
• Holnap reggel bemegyünk a városba.
• A városba – élénkült fel Daniel – A könyvesboltba szeretnék menni!
• Rendben! Amíg én vásárolok a boltban, addig te bemehetsz a könyvesboltba.

Reggel induláskor magával vitte a legkedvesebb könyvét a Kisherceget. A cica barátja értésére adta, hogy nem hajlandó kitenni a lábát otthonról. De Daniel megígérte, hogy elmond mindent.

A városba megérkezve, a nagymama a boltba ment, Daniel pedig futott a könyvesboltba.

Lassan belépett a könyvesboltba. Az ajtón lévő csengettyű édes zenét hallatott. Az illat is megkábította. Illendően köszönt, és belépett a mindentudás házába. Elkezdett könyveket nézegetni.

A könyvesboltban látott egy tolókocsival egy öregembert, és egy hölgyet, akivel beszélgetet. A hölgy tolta a kocsit és közben a könyvekről vitáztak.

• Nem nem! Az a könyv egy borzalom!
• Miért azért mert a nők részére írták!
• Nők részére? Kacagnom kell! Kisgyerekek részére!
• Jó kis véleménye van! De én azt mondom élvezettel olvastam!
• Azért mert maga gyerek!

Ezek lennének a házasok? A kedvenc könyvével a hóna alatt odament hozzájuk.

• Ez az én kedvencem - csatlakozott bele a beszélgetésbe, és a hölgynek adta a könyvet. A kisherceg. Ráadásul a nagymama, még írt is bele ajánlást
• Köszönöm fiacskám már olvastam!
• De tessék elolvasni az ajánlást is!
• Mit akar ez a gyerek?
• Csak mutatja a könyvét!
• Ő írta?
• Nem ez a kisherceg!
• Hogy miii?
• A  k i s h e r c e g !
• Nem vagyok süket!  Értem!
• Szép az ajánlás! – fordult Danielhez a hölgy és beleolvasott a könyvbe.
• Az én nagymamám, a legokosabb a világon!
• Ez a gyerek, csak vicceket mond? Hogy egy nő okos lenne? Talán mutatós, hogy egy férfi életét felélénkítse.
• De igenis okos a nagymamám. Mint ahogy látom az Ön felesége is okos!
• A feleségem? Ja, ez a nő itt? Ez nem a feleségem, a bejárónőm! Néha elkísér vásárolni! Na, most kisfiam, lódulj innen.

Daniel elment tovább nézegetni a sok-sok könyvet. A nagymama megengedte, hogy egy könyvet vegyen. De melyik legyen? Ezer és ezer könyv közül, melyik lesz a kiválasztott? Bár három könyvet talált, ami nagyon is érdekelte. Az egyik a pillangókról szólt, a második, a gombákról, a harmadik a cicákról. A három közül is nehéz volt választani. Az eladóhoz fordult, hátha az eladó tud dönteni helyette.

• Csókolom! Tudna nekem segíteni? Három könyvet találtam, ami érdekel, Ezek közül melyiket válasszam? A nagymama azt mondta egyet vehetek!
• Kisfiam! Nem láttad az akciós táblát? Most három könyv egy áráért!
• Nagyon jó! Akkor ezt a három könyvet kérem!

Kifizette a könyveket és boldogan ment a kocsihoz, ahol nagymamája várta. El is feledkezett a Kisherceg könyvről, amibe a hölgy beleolvasott. Oly nagy boldogság volt a három új könyv. A nagymamának boldogan mutogatta a könyveket.

• Mehetünk haza?
• Igen, már alig várom, hogy olvashassak

Elindultak haza! Hazaérve a cicának meg szerette volna mutatni a könyveket, csak a cicát nem érdekelte. Az ablakpárkányra ugrott és mutatta, hogy alszik.

Délután, a könyvek olvasásában kicsit elfáradva, elkezdte elpakolni a könyveket. A három új könyv pont odafért a könyvespolcára. Feltette. nézegette. Valami hiányzik. Valami…A kisherceg!!! Rohant a nagymamához. – Nagymama, nagymama! A városba kell mennünk! A kisherceg ottmaradt.

- Majd holnap!

- Nem most kell menni, mert a könyvesboltban volt egy hölgy, neki adtam olvasni, de …

- Jó visszamegyünk most!

 A zárás előtt érkezett, a könyvesboltba!

- Csókolom! Ne tessék haragudni! Egy hölgynek olvasásra odaadtam, a kisherceg könyvemet. Nem látta a hölgyet?

- De láttam!

- Merre ment?

- Azt nem tudom, de itt hagyta a könyvedet. Még pár sort is írt bele a végére. – Odament a kasszához, és egy alsó polcról, a könyv került elő – Tessék!

- Köszönöm! Csókolom!

És már rohant is a kocsihoz.

• Nagymama! Megvan a könyvem!

Gyere, ülj be! Sietni kell haza, mert az állatok éhesek. És már szaladt is, a kocsi. Maga mögött hagyta a város fényeit. Siettek haza. Egész úton hazáig, a Hölgy ajánlása járt a fejében:

„A képzelet szárnyán kell szárnyalni néha, hogy megleljük az igazságot”