Déli harangszó...

Déli harangszó                                                           írta:Makai Attila

                                                                                  2019-09-17

A templom tornyából, egy nagy harang szól.

Nem akar bántani, bármennyire is haragszol.

Ő, csak kongással mutatja kedvét, a világnak,

Egy emlék felidézése, pont úgy, mint kívántak.

Dél van. Ez nem azt jelenti, hogy a leves, ki van merve.

Az emlékezés maga a cél. Ez volt őseink igaz terve.

Az emlék, csak a tudás kelléktára, így visszhangzik a tájba.

De nem kell ezért az emléket, lenyomni a félhomályba

Nándorfehérvár várában, egy csapatnyi vitéz szembe nézett,

Milliós hordával. Egy kis vár, és tudjuk, benne végzet.

Egy csata emlékéről szól a hang, hol oly sokan vesztek el,

A hősök sírjainak keresztjén, erős moha vesztegel.

Minden nap értük szól, ők a magyarság ékes nagyjai.

A győzelmet hirdeti, minden templom éles hangjai.

Verd ólmos nyelv, verd szét a szép, daliás harangot,

Messze szálljon, a szél szárnyán, az ősökért, a hangod.

Verd még, verd erősen, hatalmas szívvel, kérek,

Verd, mint megvadult várvédők, az ellenséget.

Kezük nem volt tétova, mikor kellett a vadság,

Mutasd meg ifjainknak, mennyi a szabadság.

Mert ők mentették meg akkor, az egész világot.

Néha szakíts le értük, egy-egy száll virágot.

Most már talán nem olyan fontos, ezt magyarázni,

És a múlt hálójában, hősök közt kotorászni.

Mert lehet, hogy senkinek sem fontos, úgy, mint nekem

És azt is tudom, hogy feledéssel, a múltat veszíthetem

Drága templom tornya, köszönöm, hogy feléledtél,

És az elfeledett ősökért, helyettünk, keresztet vetettél.