Dobbanó szív bárkái...

Dobbanó szív bárkái                                                             írta: Makai Attila

                                                                                              2019-04-24

Hangosan megdobbanó szívek, egyre csak várják

Hogy az éjben, előbukkanjanak a díszes bárkák

Ahol együtt, egymást ölelve a létben megdobbanjanak

És a mámoros éjszaka után, ismét előbukkanjanak

Megtalálják, a másikban a szívek kottáját

Ami kihallatszik, a ruhán és bordán át

A hang, ami egymást erősítve dobban

Eleinte, hidegen, majd erősen lobban

Izzítva égeti meg a ringató, titkos bárkát

Ahol őrjítő, beteljesülő éjszakát hálták

Amiből kiszállni, a hajnal lét fájdalmas taktusa

Elhagyni őt, az élet kegyetlen, szívtelen nagy tusa

Azután, már csak az emlék, hajózik tovább a bárkával

Hajnali felejtés borzalmát, enyhítette csókoló szájával

Érzések fenevad ordítását elnyomva, a csendet ontva

Összedobbanó szív emléke indul a bárkán, vitorlát bontva