Egér és cica barátsága...

Egér és cica barátsága                                               írta: Makai Attila és Makai Szabolcs

                                                                                              2019-11-21

Egy kisváros pékségében, milyen barátságról lehetne beszélni? Egy egér, és egy cica barátságáról. Most sokan gondolhatják, ilyen barátság nincsen. Egy cica, nem lehet barátja egy egérnek. Pedig ebben a pékségben, két barát, múlatta napjait. Egy egér, akit Cincoginak hívtak, és egy lány cicát, akit Cirminek.

Ősz van. A sokszínű ősz tette be a lábát, a kisvárosba. Sok levél, már a földön hevert megsárgulva. Az utcaseprők, íves mozdulatokkal, tették járhatóvá, az utcákat. A sok levél, csak csendben várta, hogy összeszedjék őket, és egy teherautó rakterében induljanak utolsó útjukra. A pékség kirakatába is jutott pár elsárgult levél, amelyeket díszítésnek tett oda az egyik pék. Ezeket, a leveleket szerette Cirmi nézegetni, és apró pofonokkal játszadozni velük. Egy ilyen délutáni játék közben vette észre Cirmi, hogy az út másik oldaláról, Szilveszter kandúr integet neki. Cirmi leugrott az ablakpárkányról, az ajtón való kijutást az éppen szembejövő vásárló lábai közt áthaladva tette meg. Oda rohant Szilveszterhez, a legjobb barátjához beszélni.

-           Szia, Cirmi! Van egy nagyon fontos mondani valóm. Azt hallottam, hogy az egérhorda, be akar törni a pékségbe, ma este.

-           Komolyan? De miért?

-           Azt nem tudom, de nagy erővel jönnek. Azt hiszem, beköltözni szeretnének. De, most mennem kell. Csak ezért jöttem, hogy szóljak.

Cirmi, gyorsan elköszönt Szilvesztertől, utána rohant, az otthona megmentését megtervezni. Szombat volt, vagyis a pékség két teljes órával korábban bezárt. Kellett is az idő, hogy csapdákat tudjanak állítani. Amikor, az utolsó pék is elhagyta a pékséget, a két barát nekikezdett csapdákat állítani, hogy be ne tudjon törni a horda, a pékségükbe. Mindenféle csapdát állítottak. Pl.: Ragasztós papírokat tettek széjjel, valamint vödröket tettek a bejutási pontokhoz.

A csapdák elkészítéséhez, jó pár órára volt szükség. Mire elkészültek, leszállt az éj. Cirmi félt, de kíváncsi volt. A bátorságról kezdett gondolkozni, hiszen, meg kell védeniük a pékséget. Mert, ha bármi baja lesz otthonuknak, az akkor nem lesz mindennap finom kakaós csiga és langyos tejecske, talán pékség sem lesz!

A nap utolsó sugarait, már a hegy mögül mutogatta, a felhőknek, amikor az egérhorda, élükön Kruk a nagyvezérrel, megállnak a pékséggel szemben, és harci cincogást hallatva elindultak a pékség felé. Cirmiék főhadiszállása, az emeleti erkélyen volt. Amikor a hadsereg elindult a pékség felé, két nagy vödör vizet öntöttek a nyakukba. Ettől, a hadsereg, kissé megtorpant, de Kruk, a fővezér, hamar rendezte a sorokat, és az elázott hadsereg, élére állt. Cirminek nagy ötlete támadt.  amíg az egerek első rohamból visszavonulását szervezték, addig Cirmi, berohant a pékégbe és mivel sajtot keveset talált, ezért kalácsot és száraz süteményt szedett össze, és vitt fel az erkélyre. Cincogival kis darabokra törték, és ledobálták, az utca közepén vízben totyogó had fejére. A hadsereg, nem akart mozdulni, hanem nagy étvággyal, elkezdte enni a ledobált ennivalót. Kruk, már nem tudott parancsolni seregének. Hamar megették a süteményeket. Az utolsó darabokon, az egerek még össze is vesztek. De nem sok idő fog eltelni, és az egerek, újra elkezdi a hadüzenet nélküli háborújuk rohamát.

-           Jaj, mindjárt újra támadnak! - szólt a cica  

Cincoginak nagy ötlete támadt.

-           Gyere velem – adta ki a parancsot, a várvédő kisegér.

Volt neki elrejtve, egy jókora kerek, nagylukú, finom ementáli sajtja elrakva, abban a szobában, ahonnan az erkély nyílt. Nekigyürkőztek, mind a ketten, alig tudták odacipelni, az erkélyre. Az egér húzta, a cica tolta a kerek sajtot. Volt még egy nagy feladat. Valahogy, le kellet dobni, az egér hadsereg közepébe. A Cirmi, húzta, Cincogi, pedig tolta fel a korlátra a sajtot.

- Hó rukk…

És már fent is volt a nagylukú kerek sajt. A korlát tetején, még dülöngélt kissé a sajt, majd, nagy iramodással, az autóút közepére esett. A nagy sajt, egyet pattant, utána milliárdnyi darabra esett szét. A harci egértársaság, gyorsan majszolni kezdte a sajtot, annak ellenére, hogy a visítozó nagyvezér, kiadott parancsait teljesítették volna. Ekkor kanyarodott nagy sebességgel, a helyi busz az utcába. Sajnos az egereknek, beütött a sors. Az egérhad, annyira belefeledkezett az érett sajt falatozásába, hogy a gyorsan érkező busz, már fékezni sem tudott. Így a fele had, a busz kerekei alatt találta meg a halált.

Nagy zavar támadt a rohamozó egerek között. Az egerek, nem tudták, hogy mi hegyen. Kruk, a fővezér is megijedt, hogy a hadserege fele, még a roham vége előtt elesett. A várvédők, ezt a zavart szerették volna kihasználni. Az egyik hős várvédő, a Cirmi, az erkély korlátjáról, az előtetőre ugrott. A szőrét elborzolva eszeveszett kornyikálásba kezdett. A macskazene, szép lett volna, ha össze lehetett volna hasonlítani ezzel. A cica kornyikálása olyan hangos volt és borzalmas, hogy, még a hold is elbújt, egy felhő mögött. A háztetőn, amikor az egerek meglátták a nagy, titokzatos, sötét szörnyet, sikítozni kezdtek és menekülőre fogták magukat. Kruk a fővezér próbálta útjukat állni, de őt is letarolva, az egész hadsereg elmenekült. Így Krukra maradt a feladat, hogy elfoglalja egyedül a pékséget. És visszaszerezze az egerek becsületét. A bejáratot szemelte ki, a behatolás helyének. A bejárati ajtón lévő macska ajtón keresztül beugrott, egyenest a csapdába. Szerencsére a várvédőknek erre is volt egy csapdája. Egy fémvödör. A fővezér, ahogy beleesett a vödörbe, nagy csörömpöléssel tudatta a csapda, hogy nemkívánatos személyt ejtett foglyul.

-           Egér! Gyere gyorsan, betörtek! Vörös kód! Vörös kód!

A várvédők rohantak le a bejáratnál lévő csapdához. Persze, nem tudhatták, kit fogott a csapdájuk. A cica kissé bátortalanul odalopózott a vödörhöz. A vödör mélyéről, Kruk a fővezér ordítozott kifelé.

- Azonnal engedjetek el! Én vagyok Kruk a fővezér. Követelem, hogy azonnal … - ekkor nézett be Cirmi a vödörbe. Ezért Kruk a fővezér, torkán akadt a szó, és abbahagyta követeléseinek listázását.

Cirmiék, megnyerték a háborút. A hadifogolynak lehetőséget akartak adni arra, hogy kiszabaduljon a tömlöcéből. 

Kruk a fővezér hőssé akart válni, akit a nagy egér nemzedékek megéneklik, ezért nem akart alkudozni.

- Egy feltétele van, hogy kiengedjelek! – szólt a várvédő cica. - Soha többé, nem fogtok ide jönni a pékséget meghódítani.

- Nem alkuszom. – mondta határozottan, Kruk, a fővezér

Ekkor, Cirmi, kikerekítette szemeit, és megmutatta „macska mosolyát”, és kiálló fogait. Még a szőrét is felborzolta. Kruk megijedt és csak azt tudta mondogatni, bármi is lett volna a kérdés. 

-           Rendben, rendben! 

Cirmi, állta a szavát és elengedte Krukot a fogságból. Az egér fővezér, gyorsan eliszkolt cikk-cakkban a pékségtől. Úgy futott, hogy vissza sem nézett. Soha többé, nem mert a pékség közelébe jönni.

A Cirmi megköszönte Cincoginak, a várvédő munkáját:

-           Köszönöm, hogy segítettél. Nélküled, nem nyertünk volna. – mosolyodott el a cica és megölelte barátját.

A macska és az egér pedig életük végéig jó barátságban élték mindennapjaikat.

Itt a vége fuss el véle.