Égszakadás
Égszakadás írta:Makai Attila
2015-01-29
Várakozni az esőre
A felhők gomolygása
A nap eltüntetése a legfontosabb
Eleinte csak pár alkalommal a felhő takar
Majd egyre több és több felhő lépdel a nap útjába
Majd teljesen elvonja a meleg hozót a földtől
A fény egyre és egyre hidegebbé válik
Majd kezdődik a sötétség kora
Kezdődik a szél halk éledése
Halkan megjegyzi a földnek „Ha tombolok, menekülj”
Majd tovább repül és lassúból egyre gyorsuló táncba kezd
Egyre bátorodik…
A felhőket rendezi, egymásra tolja
Nagy munka, de eléri, hogy a fénysugarak ne lássák a földet
Reszkess…
A földben lévő növények levelei alá betekint
Nem által még a fán lévő fészek körül is vaduló táncát mutatni
A félszeg beszédből, kezd harsányabb lenni
Reszkess…
A felhők kezdik a gyász színét felölteni…
Mintha a szürkéhez ébent kevernénk.
Gyűlik a fényt elnyelő erő
Gyűjtik az alázatot
A fák is meghajolnak
Amelyik tartja magát, azt a szél körülveszi és birokra kel
A felhők eléggé megszedték méreggel magukat
A szél megvadult…
Törzsi táncba kezd…
A virágok erősen kapaszkodnak egymásba
A szél nem kegyelmez
Lecsap
Közben vigyora a gyötrelmet keresi
Magasról megérkezett az első csepp
Majd testvérei követték
A szél még próbált úrrá lenni a hadon
De a kalapáló cseppek lenyomták a szél hangját
A szél ereje elveszett…
A bosszú beteljesült.
A föld nem akart bosszút állni a szél felett
De mégis örömmel veszi
A kalapáló esőcseppek a földből tépnek ki darabokat
Majd a kitépett darabokat visszaejti a felszínre
Még erősebbé válik az ütögetés
Még erősebben veri a felszínt
Levelek és ágak élettelenül hullnak a földre
Az eső cseppek nem eresztik a hangot
Zúgásuk kezd elviselhetetlenné válni
Majd megenyhül
Elveszti erejét
Csendesedik, majd végül fokozatosan eláll
A felhők bátran oszlanak
És a sugarak, a nap sugarai végre megpillanthatják az eső művét
Véget ért a borzalom
De a halott ágak és levelek nem örömködnek
Szanaszét a földön hevernek
A túlélők megmenekülési diadalmára így gyász kerül
Az elvesztés gyásza