Egy fénykép, vagy a valóság...

Egy fénykép, vagy a valóság…                                írta: Makai Attila

                                                                                  2015-05-22

Egy fotóról visszaköszönő, felhőtlen tekintet,

Már nem ebben a valóban, létezik!

Feléd szárnyaló boldogság vihara, legyinthet

Csak, a felejtés szelei, fékezik.

Szidom elmém, mert az emlékek oly patinássá váltak.

Így a részletektől, engem megfoszthat.

Magyarázhatja a bizonyítványát, mert hosszú időt vártak,

De megnyugtató érveket, erre nem hozhat.

Mert hogyan lehet, ily édes, éles sok vonást,

A feledés homályába taszítani?

Hisz, kell nekem, a szerelmes emlékhez tartozás,

Ezt tilos, agyamból kihasítani!

„Ott a fotó!” - legyinthet akárki erre, de más a kérdés,

Akár kacaghat rajtam rendesen,

Ő nem tudja mit jelent, a bennem feszülő igaz érzés,

Mit jelent nekem a szó, kedvesem!

Aranyba kellene, ezt a szót foglalni,

És gyémántokkal, körbe ékelni.

Tilos, a csupán tűnő emlékeim miatt,

Önkínzással, a lelkemet lékelni.

De most hasított belém, egy csodás gondolat,

A fénykép helyett, az élőt tekinteném.

Egyben, képzeletembe innám minden vonalat,

Amit akaratlanul küldöz, el így felém.

A mosolya, szívem nagy álma, hogy újra lássam

A becéző szája, és hangjának melengető tónusa

Hadd vigyem magammal az utamra, legyen a társam

Hagy legyen a világomban, a fantáziám trónusa

Lépnem kell ezért, valahogy el kéne érnem,

Hogy az elhatározásom, ne csak álom maradjon.

Hanem bűvölt világ, szerenádját hallva kérnem,

Az életem, ha kell, ezért, ezer darabra szakadjon.

De megpillantsam, akár az utolsó erővel is. Jövőt teremt.

Mert érte a szívembe templomot építettem,

Ahol minden díszes ikon, egy beteljesült álmot jelent

Azt az ajándékot, melyet neked készítettem

Mert az ajándékom, az érted repeső szívem virága.

A sok szeretet, és remény, ezt olvashatod róla.

Az összetartozás, az igaz boldogság világa.

Kérlek, szeress! Váltsd az én álmomat valóra!