Egy festett férfi arc...

Egy festett férfi arc   (Festmény címe:Torinoi lepel)             Írta és a képet festette: Makai Attila

                                                                                              2021-01-03

Csengője voltam én a pirkadatnak

Ecsettel várt a derengés

Amit festettem, jó egy feladatnak?

Szememben él a merengés.

Amikor nekikezdtem, a vonalaknak

Vadul nevetve tettem én

A szemét kihagytam a férfi alaknak

Várat magára az ihlet rejtekén.

Azután titkosan, a tekintetre tértem,

Lassítottam az ecsetvonásokon.

Nem érdekelt más a festett képen

Csak a lényeg, egy szempár rokon.

Egymás mellett állnak, a halánték peremén

Az első nyílás kezdete óta

Fegyverként réved rám, a ma reggelén

A figyelmet, lelkembe rótta

Megállt a kezem, agyamban, minő feltevés

Mintha ez az igaz lelkiismeret volna

Nem lehet otromba cél, az ámító hencegés

Érzem, belém lát és mintha megkóstolna

Még nem vagyok kész, mégis kerülöm tekintetét

A bűneimet lelkem mélyén, barátként kutatja

A kevélység leküzdése, tudom megint a tét

Ez a festmény, ha kész lesz, titkon mutatja

Már magamba szálltam, mert tudom, a vétek temet,

Elvesz tőlem, minden új felfedezést, parázs magot.

El kell felejtenem, egy életre az önhitségemet,

Meg kell találnom magamban a létezést, varázslatot.