Egy festőművésznek...

Egy festőművésznek...                                                 írta:Makai Attila

                                                                                     2014-11-20

Nem mutat valótlant a kép

Felkutatni kell, mi régen szép

Kellem futkos, a falon át

Ez, amit a fényképező lát

Tenger mély szemedben

Kis vigasztalás lebben

Meglátod azt is, mi számít, mi retten

Bár látod, a kezdetnél, itt állunk ketten

És kutatjuk a lét portréját

A megvalósítás dicső fortélyát

A látomást, amely megelevenedik

Hány festményt is láttál, ez a negyvenedik?

Mikor üres volt előtted a vászon

Te akkor is a gondolatban a zárszón

Törted magad, alázatban elmerülve

És elképzelt, utolsó vonástól felderülve

Elkezdtél rétegeket egymásra festeni

A föld kicsit inogott, majd elkezdett rengeni

Begyorsított égi mozdulatok

Nem néztél, se éjjelt, se napot

Gyönyörűséget alkotott az a kéz

Ki mást mond, nem lát, csak néz

Megláttad mi fog ide kerülni

Mint mondtad, csak neki kell ülni

És megfogni a látványt, benne elmerülni

Az érzésektől mentes életet, elkerülni

Kérésem van, mond, kérhetek

Tanítanál kortyolni, az életet?