Egy kandúr torkossága...

Egy kandúr torkossága…                                          írta:Makai Attila

                                                                                  2015-03-23

Lassan egy kandúr haza ballag

Nyakában virít bordón egy szalag

A tejbolt mellett osonni merészel

Ha kicsit tejfölt nyal, az nem vész el

Csak étvágyát kell csökkenteni

Kis hízelgéssel a táljába tejet dönteni

A tejbolt ajtaja élesen csapódik

Jobb, hogy ha most onnan, elkotródik

Kölyök már régen volt, a tál volt akkor teli

Így hátránnyá vált, az előnytelen méretei

Most ő az utca legnagyobb szépe

Vízből néz vissza csalfa tükörképe

Elkezdi útját a friss falatokat érlelt képpel

Már nem oson, hanem határozottan haza lépdel

De semmi baj, mert vár az otthon szava

A félhomályos szoba és a felvágott szaga

Az udvarába lépve ismerős látvány fogadja

A bodri háza és a gazda felújított fogatja

Hazaért. Itthon szeretne egy kicsit nyalakodni

A tejes ember furgonját hallja most kanyarodni

A házhoz ér a lépcsőn keres a doboznak helyet

Gazdasszonynak hozott, túrót, tejfölt, tejet

Kerülgeti a dobozt, dörgölődzik kamatostól

Nem lesz semmi baj, ha egy kicsit belekóstol

Elkezdett nyalakodni, az éhségét csökkenteni

Csúszik le torkán a fröccs, lehet így böffenteni

Az albínó fröccs után, vígan belecsap a tejfölbe

Oly széles hévvel, hogy kiloccsan a tej a földre

Nincsen baj, nem történhet semmi, ez az álmom

Pajkos rosszasággal cicává lenni, ezen a világon

Kocsi hang, fékez, majd hangosan csukódik az ajtó

Hangos korholással siet, ordít, jön a végrehajtó

A kandúr hátra sandít, micsoda ribillió van mögöttem

Átkozott macska, mit csinálsz? Nem látod? Megjöttem!

A kandúr nyargalni kezdett, a seprő mindenhova követte.

Itt született, nem akart innen elköltözni. Most megtette!

Így élte meg a kandúr, a háztól elkergetését,

Sajnálta, hogy ily bátran tompította, éhségét.