Egy lány az ablakban

Egy lány az ablakban                                                írta: Makai Attila

                                                                                  2020-01-26

Egy lány az ablakban, a csillagokat nézi.

Szerelmet, mint fájó bánatát felidézi.

Az éjjeli csend, barátként öleli magához.

Mégis nem viszi közelebb a talányhoz.

Miért sír a szív? Miért siratja a múltat?

Ami elmúlt, az eszébe miért juthat?

Mi kell neki abból a letűnt korszakból?

Ami számára csak falakat lerombol.

Képzeletben a mezőn, miért szaladhat?

Ami elmúlt, a világában miért maradhat?

Miért ott él, ahova csak az emlék juthat el?

Megtört emlék, előle a világ, hogyan futhat el?

Sokszor, a felejtés, a boldogság országa.

Bűntudat, önmarcangolás visz a kórságba.

De miért nem lehet, csak a rosszat felejteni?

Mintha, csak a farkast próbálnánk elejteni.

A többi állat az erdőben, még boldogan élhet.

A jövőtől, a szelektől, akár jobbat remélhet.

Csak a farkas, mint rossz emlék törlődne ki.

Senki sem akarja, csak várja, hogy töröld te ki.

De mond el! A lánynak, hogyan segíthetnék?

Hogyan veszne el, a semmibe annyi emlék?

Hogyan tudnám, előle a fájdalmat elrejteni?

Hogyan lehetne belőle az örömöt kelteni?

Kérdezhetek bárkitől, talán nincs is felelet.

Csak a kifogások, hogy ez miért nem lehet.

Magamba szállok, a bánat engem is eltelít,

Mint harmatos mezőre, a koloncot kiterít.

Lány az ablakban, a csillagokat tovább nézi.

Szerelmet, mint fájó bánatát magában felidézi.

Én csak nézem, de segíteni sajnos nem tudok.

Egy vászonra festett kép bánatán, nehezen túljutok.