Egy lány tánca az esőben...
Egy lány tánca az esőben… írta:Makai Attila
2014-02-17
Az eső csöpög,
A munka, nem vár!
Futok az úton,
Az ablaktörlő jár.
Parkolót találok,
Egy tér előtt,
A tér, szürke márványból,
A szélén, bokorral benőtt.
Látom én szaladni,
Sok embert, nem egyet,
Kik fedezékbe vonulnak,
És egyszerre, mint egy egylet.
Csak egy lány áll, a téren,
Az esőben ázva,
Kinyújtott kézzel,
Az esőtől felpaprikázva
Táncol, körbe forog
Az arcát, égnek megmutatja
Élvezi az esőt,
S nem néz körbe, kutatva
Hány ember bámulja,
Hány mocskolja,
Vagy nézi őrültnek,
És hányat bosszantja,
Csak áll, az esőben,
A keze, az ég felé tekint,
Szemét becsukva,
Fordul egyet megint.
Az eső, nem kímélte,
A ruhája átázott
De oly gyorsan, erősen,
Hogy a melltartó is átlátszott.
Csak áll az esőben,
És élvezi, az előbúvó napot,
Azt élteti, azt imádja,
Aki megnyitotta, az égi csapot
Az emberek a menedékből
Átélik az érzett és látványként kínált gyönyört
Ki a karját áztatja, az esőben
Ki marad bent az eresz alatt, s az arca meggyötört
Ki, az arcát mutatja az esőnek
És a képére engedi, a hűs eső párlatot
Ki gondolja csupán,
Csak az angyali érintés hatott?
Lassul a zivatar,
Az eső, cseppekre oszlik.
A madarak csacsognak,
A felhő lassan feloszlik
A lány átázott ruhája,
Az alakját mutatja,
Az eső felfedi, milyen a bája
A derekát kutatja.
A csepegés elállt,
Indul lassan a város,
A lány tánca megállt,
Feleszmélni lehet káros?
A lány összeszedte, a táskáját
Amit megvásárolt, oly sok drága kincsen
Elindult haza, és gondolta
Hiába élt volna, ha ez a tánc nincsen
A fedezék alól, elindultak páran
Sietve behozni, a késést, amit véltek
A szabadságot irigyelték a lányban,
Így sokan, a lány után hosszan néztek
Én is így tettem,
A csodálatos látványtól ámulva,
Fogtam a kormányt.
S mondtam magamban „Ez durva”
Maradtam volna még,
De a munka nem engedett,
Folytatni kellett a dolgom,
A gürizés meg pengetett.
De mélyen a képzeletemmel,
Most is itt harcolok.
Mint a lány előbb hagyott abba,
Én, most vele ott táncolok.