Egy meg nem értett költő

Egy meg nem értett költő                                          Írta: Makai Attila

                                                                                  2021-05-06

Egy meg nem értett költő, nincs pénze, ezért ruhára sose sokat költ ő

Nem issza, csak fogdossa üveg borát, és újra megízleli minden sorát

Amit papírra írott, nem kell senkinek és csak keresve, nevetve sír ott

Ahol senki se látja, szívében a költészet, mint egy meggyújtott máglya

Ami a lelkében, viharként dúl, közben a koldult semmi, a markába hull

Nem kapott semmit, mégis köszönve kéri, közben magát sokra nem méri

Szeretne kibújni, a vállára tett nyomorúságból, hisz a szíve most is lángol.

A világot szeretné megtölteni ezernyi jóval, fizetség mégis, csak egy sóhaj,

Bátorságot, csak a borának tanácsol, amit benne őrlő malmokat kovácsol.

Ami felőrli benne az adható jót. Savanyítja a mindennapban rejtőző valót

És mellette felteszi a kérdést, minek élni? Minek hangtalanul kottából zenélni?

Álmokat elcserélni, lelki fájdalomban élni, senkivel meghitten nem beszélni

Akkor mi értelme van bármit írni, senki által a szavakat nem beszívni

Mintha az írott szó senkit sem érdekelné! Legszívesebben mindet elkergetné

És ő is világgá menne köpenyét magára öltve. mielőtt a közöny mindent megölne

El innen, el a búnak vétkét itt hátrahagyni. Itt nem lehet igazán szárnyra kapni.

De hova is mehetne? Kicsi lett a mindenség. Falakat emelt köré a tisztesség

Hova is menne, lopva lépne, osonna? Hátha egyszer neki is jut, díszes uzsonna.

Hova is menne, hisz itt maradna hazája. Ágya szélén ülve imakönyvét bezárja

Így maradni kell, tovább a vidámságot ejteni, így kell a valóságot, a valóság elől rejteni

Olvasatlanul teleírni papírokat szóval, pedig ezt kellene:” mindent beszórni sóval!

Elkeseredett, csak a borát fogdossa, már lemondott arról, hogy a nyelvet mosdassa

Talán az emberekkel túl sok időt tölt ő? Hibáiról mereng, a meg nem értett költő,