Egy papírra írt szavak...

Egy papírra írt szavak                                                                    írta: Makai Attila

                                                                                              2020-06-06

Nem mondom el senkinek, csak leírom erre a papírlapra.

De csacska vágy üldöz alantas kínokra.

Elférnek a szavak, de szaladni kénytelen,

Hogy elolvassa valaki? Reménytelen.

Nem mondom el senkinek, csak leírom erre a papírlapra.

De sapka kéne nyáron is az elrongyolt papirosra.

Megfáztak a szavak, pihenni kénytelen,

Hogy megváltozzon a világ? Reménytelen.

Nem mondom el senkinek, csak leírom erre a papírlapra.

De,hogy adhat vigaszt, a ki nem mondott szavakra?

Megrémül a világ, de mosolyra kénytelen,

Menekülni próbált, de az álma fénytelen.

Nem mondom el senkinek, csak leírom erre a papírlapra.

De csalhat a kezem, mihaszna toll és tinta kapja.

Mert magának is, ha kell hazudni kénytelen.

Víg szavakra gondolni? Reménytelen

Nem mondom el senkinek, csak leírom erre a papírlapra.

De alhat horkolva, míg vár a nagy napra.

Mikor a halál kopogtat, és menni kénytelen,

Akkor sem hallgatja senki! Csak a sírás töménytelen.

Nem mondom el senkinek, csak leírom erre a papírlapra.

Mert falhat az életből egy nagyot, hazug és gyatra.

Bezabált, a gyomra tele, de mégis éhezni kénytelen.

Az őszinte szó, csak halkan súgja, reménytelen!

Nem mondom el senkinek, már nem írok semmit erre a papírlapra.

Benyeltem, bús lettem, haragszom a gyűlölt szavakra.

Mert az értelem, csendben maradni kénytelen.

Bármit tanulni az elvesztett szóból, reménytelen...