Egy pigment...

Egy pigment                                                              írta:Makai Attila

                                                                                  2014-11-29

Növényi rostokból szőtt vásznon egy csiszolt fakeretre húzva,

Amin, rétegesen ráépített színezett pigmentek sorakoznak, egymás kezét fogva,

A lehajtott fejű, megszáradt csodalények, ábrákat alkotóinak szobra

Csak egy maradt itt köztünk, aki, ki-kisandít a társak között lopva

Én még fényesen csillogó vagyok! - üvöltözné ordítva

De kinek mondja el? A szoba egyik falára néz, ráadásul fordítva

De mit is mondana, itt van még, az olajnak utolsó fogja?

Vagy elengedné a társak kezét, és kilépne a vászon elé... Hoppla!

De egyedül sírva fakadna.

Mert erre készült egész életében itt maradni, az örökkévalóságnak

Legyőzni a valót, de nem érezni az időt, örökké fogságnak

Menne is és maradna.

Menne, mert máshol is szeretne lényeget alkotni

De maradna is itt a kezét a többinek örökké fogni.

A gondolatok cikáznak, majd elhalványodnak

Beletörődött sorsába. - Rétege leszek a világomnak!

A sorsa pecsételődött, ahogy az olaj egyre illan

Itt maradt, már a feje neki is lehajtva és már nem csillan

Jó érzés itt lenni! - gondolta még utoljára

És fogja a többi kezét, nem ment az útjára.