Egy piros labda, nagy fehér pöttyökkel
Egy piros labda, nagy fehér pöttyökkel írta:Makai attila
2013.09.16
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy piros labda, amin hatalmas fehér pöttyök voltak. Eredetileg, gyártásilag hibás labda volt, mert a pöttyei túl nagyok voltak. Ezért nem kerülhetett forgalomba, csak egy a gyárban dolgozó embernek megtettszett és a selejtből kivette, és a gyermeke részére megvásárolta. A nagy fehér pöttyökre nagyon büszke volt, valamint arra, hogy nagyokat tudott pattanni. De sajnos az egész lakásban egyedül volt, mert a lakók elköltöztek, és véletlenül ottfelejtették a Piros labdát fehér pöttyökkel. Nem volt kivel játszani.
Egy reggel felébredt, és amikor kinézett az ablakon, meglátta, amit eddig nem látott soha, pedig sokat nézett ki az ablakon Az út másik oldalán egy óvoda magasodott. Sokszor volt, hogy a felhőkbe belegondolta az álatokat, az embereket, dinoszauruszokat, de lefelé sohasem nézett. Most először és nagyon szép dolgokat látott.
Eddig még nem látott ilyet, és amit látott boldoggá tette. Mert végre láthatott, játszadozó gyerekeket, akik futkároztak, hintáztak, homokoztak, és a piros labdának, minden gyönyörrel felérő dolgot műveltek: fociztak.
Ahogy nézett egyre jobban ki az ablakon, egyszer csak az ablak kifelé kinyílt, és a labda kigurult a párkányra és az első emeletről kiesett a járdára, majd egy nagy pattanással az utcára, még egy pattanás egy kocsi szélvédőjére pattant, majd az utolsó pattanás és az óvoda kertében találta magát.
Meglátta az óvó néni, hogy egy labda bepattant. Kereste, hogy honnan érkezhetett, de játszadozó gyereket nem látott sehol. Gondolta az óvó néni, hogy addig vigyáznak rá, amíg a gazdája nem keresi. Az egyik dadus néni megmosdatta, és megtörölgette. Ekkor derült ki, hogy milyen csillogó a fehér pöttye. Olyan, mint egy csillag. Eleinte a sarokba tették, majd rajta mutogatták el a színeket, a Melyiket is…..??......
Pirosat és a fehéret.
Majd az óvó néni ezt dobálta a csoportban a többi gyerekkel. Ez nagyon tetszett a labdának. Végre már játszottak vele. Amikor az este leszállt a többi játékkal együtt a dadus néni eltette őket aludni. Végre nem egyedül alszik, hanem a többi játékkal.
Másnap, kivitték az udvarra. Labdáztak vele, fociztak. Végre tartozott valahova. Óvodás labda lett. Telt az idő. Tél, tavasz, nyár, ősz. Az ősz lett a legjobb évszak. Ilyenkor jöttek a kicsik először óvodába.
Egy kicsi gyereket, Tamásnak hívták! Ő sokat sírt, mert hiányzott neki, az apukája és anyukája. Az óvó néni nyugtatta mindig meg.Egyszer észrevette, hogy amikor a piros labdát nagy fehér pöttyökkel megkapta, elmúlt a sírása. Ezért mindig, amikor rossz volt a kedve, a piros labda volt a társa. Megkedvelték egymást. A labda pattogott, olykor gurult, de a legjobban repülni szeretett. Tomi hosszan dobta fel, magasra és még magasabbra. Szép éveket töltöttek együtt, de egyszer nagycsoportos korában, elérkezett a ballagás ideje, amikor a játékokat felcseréljük a tollra és a füzetre. Ballagás után hosszan búcsúzkodtak egymástól. Tamás szerette volna hazavinni, a piros labdát, fehér pöttyökkel, de az óvó néni kérte:
- Kérlek, hagy maradjon itt, ez a jó labda! Más szomorkodó gyereknek is kell a segítség.
A fiú beleegyezett, mert tudta, neki is mennyit segített, a gyönyörű piros labda, fehér pöttyökkel. Igy más úton folytatták. Tomi, az iskolában, a Piros labda, fehér pöttyökkel, az óvodában. Tomi az iskolában tanult, a labda az óvodában tanított.
Eltelt sok-sok év. Egy apuka, most hozza a kisgyereket először, az óvodai csoportba. Meglátta a labdát. A labda a sarokban volt, ahogy mindig. Kicsit már megviselt volt, de még jókat lehetett játszani vele. Már sokszor le akarták selejtezni az óvódából, de mindig volt olyan kisgyerek, akit vigasztalni kellett. Az apuka odasietett, a sarokban várakozó labdához, és megölelte, talán meg is csókolta.
- Szia, piros labdám! Én vagyok az Tomi! A legjobb barátod! Segíts, kérlek! A kisfiamat kellene megvigasztalni, mert nekem sajnos dolgozni kell menni.
A labda, megismerte Tomit. Megörült a találkozásnak, és örömmel segített.
- Jól megnőtt Tomi - gondolta magában - és milyen szép, erős kisfia van!
A labda felidézte magában a régi szép időket, amikor az első nagy barátjával töltötték boldogságban az időt. Ismét fiatalnak érezte magát. Tomi fiával, Bálinttal is sokat játszott és nagy barátok lettek.
Tomi, a kisfiának kezdte mesélni, ezt a szép történetet, kezében a piros labdával. Egy kisfiuról, és az ő gyönyörű szép barátjáról a Piros labdáról, nagy fehér pöttyökkel. Én is ott voltam és hallgattam...Itt a mese vége...