Egy születésnapra

Egy születésnapra…                                                Írta:Makai Attila

                                                                                               2023-05-12

Tollat ragadtam. Addig teszem, míg bírok.

Egy olyan emberről írok, aki kellemes vendég a földön.

És mindig jól áll rajta az öltöny.

Mikor kicsi volt, sem érezte kicsinek magát.

Hisz nagy volt kezében a lapát, mellyel a várát építette,

Külsőleg és belsőleg a várát szépítette.

Serdülve, falta a csokikat, és a könyveket,

Sok szívet tönkretett, mire megtalálta magában önmagát.

És megkönnyezte filmen, a 101 dalmatát.

Ebből is látszik, ő egy ember, érzelemtől fűtve.

És bevallotta, sosem tűrte, a haszontalan sok szónoklatot,

Csak akkor, ha nem lát benne, bókot, nagyot.

Mellyel a fiatalka hölgyeket kápráztatja el,

És sosem rója senkinek fel, hogy a bókot hogyan fogadja.

De tudható, nincs nála olyan nap, hogy feladja.

Hisz látható, mosolyával, beveti a napot a földbe.

Sokszor magával nem törődve, nyújtja másnak a segítő kezet,

És nem érdekli, mit ír a kalendáriumi keltezet.

Csak teszi köztünk az igaz dolgát.

Igaz, valaha ismert egy Olgát, de az már nem fontos.

Mert bajusza is volt, hetyke és bozontos.

De hagyjuk ezt! Azt írom le, más rá hogy tekint.

Egy igaz tudó, és hírmondó szerint, egy mosoly császár.

Főleg, mikor egy pillangó rászáll.

Egy másik szerint, a nagy történelem tudója.

Bár sosem volt több túrója, mint amit a lepényébe rakott,

És evett belőle jóízűen nagyot.

Egy harmadik... de sorolhatnám bátran,

Nekem jól megy a számtan, de mégsem tudnám leírni tisztelőit számmal.

Csak irigykedek miatta, úgy Immel-ámmal.

Sosem siettette az éveket, csak bizakodva, az évekre várt

Néha kalapba, néha öltönybe zárt, minden titkot, mely az övé lett.

A hangját hallatja, és nem szegélyezi néma tett.

Még annyit elmondanék összegzésül róla,

Hogy kezében nagy a móka, de kölcsönt, mindig megadta.

Hisz a barátait itt, a születésnapján, boldogan fogadta.