Egy virág

Egy virág                                                                   írta: Makai Attila

                                                                                  2019-07-31

Itt vagyok most földön fekve,

Nevetve néz egy virág vissza,

Megissza a töltött édes italát,

Barátként üdvözöl, majd folytatja.

Kibujtatja szirmai közül érlelt,

Kérlelt rózsaszín bimbóit.

Nem lépdel, nem fércel,

Nem tölti búsan, szűk életét,

Mégis, letétet nyitott a konokság.

Boldogság zászlaját két kezébe fogja

Felosztja magát, újra és még újabbra,

Bújtatva kéri a valótól, a megújulást.

Palást mögé rejt, egy jövevényt eltitkolva,

Bitorolva, néz az égre fel, majd meghajtja fejét.

De felét sem érzi magáénak, csak az esőt, mit annyira vár.

Sivár nélküle minden, nincsen vágy, mely jobban fogná.

Elhozná, az igazit, neki annyit ér az eső, mint én lélegzem.

Maradjon életben, nem kívánhatok mást, az élet ilyen,

De milyen szépen mutatna egy női csuklón, kézen.

Nézem a virágot, nem merem leszakítani, a bú miatta itt hagyott.

Itt vagyok, most földön fekve,

Kicsit nevetve megadom neki, amit kíván.

Egy locsolókanna, permet anyja, éltet,

Féltet öleléssel osztotta szépségét, mindenki mással.

Tusolással élvezte és éltette a boldogságot, hisz csodás ez a virág.