Éhes vagyok a szádra

Éhes vagyok a szádra                                                                         Írta: Makai Attila

                                                                                                                      2025-12-14

Éhes vagyok a szádra,

A sóvárgás, beleszól a létezésbe.

Édes rabok, a bátrak,

Akik az indulást tudják, az érkezésre.

Megőrjít minden pillanat, amit kortyonként átélek,

És, ha megáll a pillanat, egy cseppnyi vallomás,

Ábránddal a szívemben, folyton zenélek.

Egy élmény a gondolat, közben némi hallomás,

Mégis oly forrón, vágyakozom felé.

Mert, Én falatoznék jóízűen a szádból.

Sóvárogva, oly mohón áradozom, elé

Rohannék, akár, ki ebből a mából.

Talán egy kis időre, megállnak az elmék,

De lehunyt szemmel is látom,

Ez csak vágy, vagy különleges boldog emlék.

 A valóságnak időt szentel, egy álom.

Mert én éhes vagyok a szádra.

Koplalva várok, hátha megtalálom,

A karjaimmal itt állok tárva,

Elvesztegetett idő? Én mégsem sajnálom.