Éld az életed...

Éld az életed…                                                         írta: Makai Attila

                                                                                  2015-04-18

Talán nincs saját gondolatod?

Nincs, amivel megvívhatod, saját kis csatádat?

Amitől, csak kisebbedik a bánat? A komor bánat?

Megleped a mostohádat? Megvívod csatádat?

Vagy csak rozoga gúny néz fel a szemekből?

Fel az égre az üregből, és onnan le a földre?

A szem a lélek tükre, vagy kikiáltója?

Az ízetlen élet eltakart sója, kimondója?

Eleinte szembeszállsz, pár nap és év mindenki számára

Megismétlődik szemünk sírásba rohanása, a beletörődés

A sértődés, a tohonya múlt aranyba foglalása

Kitalált sorsoknak, lekoppintott mása, és bukása

És semmit sem, semmit sem tanulunk belőle

Magadnak csak te lehetsz szóvivője, aki mondja

Ordítva mondja, hogy magamat éltetem bókkal

S magamat egy csókkal, sosem adom meg, fogom meg

Mert anno, Júdás csókja nem volt elég szennyes?

Elárulás már mindennapos rendes? Az életen nincs csorba?

Te ki és beállsz a sorba? Te gondolod a törvény lehulla?

Te élő vagy, vagy egy hulla? Állj fel ültődből!

Amíg tartja erődből, tégy valamit magadért!

Tégy valamit a holnapért! Ki beáll a sorba és nem szól, az senki!

Ha gúnyt akar, nevessen ki! Csak magadnak ne tégy ellent,

Hogy ne más vezéreljen, hanem éld az életed magad.