Élet egy bezártság...

Élet egy bezártság                                                     írta:Makai Attila

                                                                                  2015-02-10

Elhagyott szoba, a kör bezárult

Megvolt a tárgyalás, semmivel se zárult

Az ablak résnyire, soha ki nem tárult

Sorok megértése, a türelemre hárult

Az indíték volt, a kezdeti motiváltság

Az indíték miatt volt, ez a félelmes zártság

Eltűnt a díj, mely Vélelmes váltság

A halál szele gyűlölt, vagy kiváltság?

Szánalmasak vagyunk, félelmeink bizarr játéka

Egy fallal kerített rémület, zsinóros bábjátéka

Hogy itt jártunk, csekély a bizonyítéka

Ha elmentünk, sokfelé száll, a maradéka

Az ember élete annyit ér, amit fel tud mutatni?

Mindenki csak kíván, a zsebekben kutatni

Nincs ideje senkinek, felhőtlen mulatni

Mert mutatni kell, az álcánkat mutatni

Felszólítás, az élet nem pogácsa!

Borzalmasat üt, az valónk kovácsa

Elhallgatott szavak, az utókor tanácsa:

Keserű lisztből sül, a boldogság kalácsa!

Mond a keserűség, az életnek velejárója?

Politika eszmék könyörtelen, „kele” bárója?

Az öncenzúra, az üde gondolatot zárolja?

A halál csókját, önfeledt bőszen, smárolja?

Miért nem tudunk örömest, örömmel, örülni?

Hogy szeretkezés helyett, csak „megyünk ürülni”

A körhintára mindnyájunkat, engednek fölülni?

A téves az iga szerep, nehéz a szívből törülni!

Befejezem a szöveget, hagyom a gondolatom másra

A velős szomorúság, néha az üde boldogság társa

A szerelmet ne hagyd csak a viszonzásra

Mindenkinek szüksége van egy megértő társra