Elvesztett barátomnak

Elvesztett barátomnak                                                          Írta: Makai Attila

                                                                                              2023-09-11

Minden halállal, elvész egy történelem része

Egy kis magán történelem, az emberi világ merésze

Az élet milyen nagy, mégis elfér egy pillangó szárnyon

Megérteni az elmúlás értelmét, érteni nagyon vágyom

Sokak szerint, aki keresi, csak szerény mi

A nagymamám szerint

Van, ki megérti, hogy csak egy üzenetet hagyunk a földön

Csak egy üzenet, hogy az élet börtön

Mi tesszük azzá. Hisz a szívben lévő szelence

Benne van, az öröm-, és kárhozat medence

Csak kölcsön kapott ékszer, vagy lehet burok

A választás, mégis csak egy nyakra tekert hurok

A választás, hogy melyikben mártózunk

A mennybe megyünk, vagy kárhozunk

Mindig azt kapjuk vissza, mit oda csempészünk

Mi válasszuk, hogy milyen az óda zenészünk

Mely a mindennapot lantmuzsikával meséli

Mi vagyunk, ki az életet a múzsával megéli

Drágaságom az élet igazságát vitted magaddal

Fényes útitársa váltál, már nem járhatsz fakarddal

Már nem játszhatsz a társakkal, mindenféle játékot

Már befejezted utad, ami a tiéd és nem másé volt

Már nem lehetsz itt, hogy a széllel magasan szállj

De mielőtt elmész, kérlek, még maradj. Várj

Mondd el az életed értelmét, dicső igazságát

Küldj üzenetet a széllel, de ne éltesd pimaszságát

Csak mutasd meg a szélnek, a fenséges irányát

Merre tekintsek, hogy ne érezzem a valód hiányát