Emlékek

Emlékek                                                                                        Budapest.2012.08.18

                                                                                                      Írta: Makai Attila

Az élet megrázó emlékek gyűjteménye,

Talán elég egy is, vagy csak vágysz a felére.

Meglátni az utat nehéz, elképzelt képzelet.

Vezetőt követni, Úgy érzem, nem lehet!

Mert döntéseid csúcsáról veted magad bele,

Mindenbe! Jóba, rosszba, nem érint szele.

A döntésed súlya, mikor indítod, érzed kevés.

És a végén látod meg, hogy jó volt, vagy tévedés.

Kis jelekre nem hallgatsz, ugrasz mélyen s úszol felé,

Úgy érzed megtaláltad az igazit, szeretsz majd belé.

De nem tudod, mit hoz az elképzelt képzetet!

Meddig tart boldogság, mikor kezd gyűlölet.

Meddig tart a túlfűtött erotikus képzelet,

Sok a valós kérdés, kevés a jó felelet.

Mit adsz fel azért, az emlékért cserébe?

Mert valamit valamiért, ez áll a mesébe.

Mert mesét élünk mi, Mi írjuk serényen.

A döntések során van, hogy nagy tévedésben

Mert valaki vár, hogy elsodorja a folyam.

Egész életében nem volt semmi olyan,

Mit mesélhet barátnak, unokának feketén-fehéren,

Mire büszke lehet az élete végén, a perében.

Ezért lépd át döntéseid kusza valóságát!

Hasítsd az életbe a pennád rovását!

Írd bele vágyaid és oldd meg sorba szépen.

Ne várd távolról, hogy megkapj mindent készen.

De, gondold át mire vágysz,mert mindent megkaphatsz,

De tudd meg mindennek ára van, akár fűbe is haraphatsz.