Emlékezet...

Emlékezet…                                                              írta:Makai Attila

                                                                                  2014-12-26

Ha egy helyeknek van emlékezete

Akkor sokat látott már

Sok emlékezni való talán nem is volt soha

Csak mikor betoppantál

Mintha simogató szellő járná át a szobát

Kis harmat csillant

Amit az ablak rámáján összegyűlni láttam

A hold rajta át bepillant

Az ő szemével látni, kívülállóként nézni

E gyönyörű arcot

Mintha angyal toppant volna be hozzám

S mosolyával szedi a sarcot

Amit látok az valóság? Vagy a szemem csal meg?

Tudom, az illúziók veszélyesek!

Átléptem az ábránd nyújtotta sejtelmes világba?  

Az álmok, mindig szeszélyesek!

A hold fénye belülről körbejárja a sötét sarkakat

És beragyogja a szobát

Engem csak a te szemed pillantása érdekel

Feledem a valós szobát

Szerinted egy helynek lehet emlékezete?

Tud emlékezni?

Tud felejthető dolgokat elfeledni?

Tud emlékezni, az első csókra?

A szótlanul kimondott első bókra?

Az első haj fésülésre?

A simogató gyöngéd érintésre?

A test rándulására?

A lány elfojtott sóhajára?

Szerinted a szoba, tud magában titkot tartani?

De kinek is tudná, ezen igézés szavait elmondani?

Inkább esküjével, kell e szobát lezárni.  

A reggel érkezésével minden titkot elzárni

A feltárult varázslatot, senkinek el nem árulni?

Amit az éjszaka látott, egy lányt a karjaimba ájulni?