Én is voltam fiatal

Én is voltam fiatal                                                                 Írta: Makai Attila

                                                                                              2021-03-14

Bennem is élt a láng, ami minden ifjúságra oly jellemző.

Magából kifakadó és mindenek fölé magasodó fellengző.

Minden nap úgy éreztem, kifordítanánk sarkából a világot,

Majd mi megmutatjuk, hogy a világ, már elnyűtt oly kirágott

Hogy ezt letarolt világot, mennyivel szebbé tudnánk mi tenni,

Akár fele annyi pénzből, fele annyi tettből, amit meg se kell venni.

Hisz minden itt van az én dolgos két kezembe belezárva,

Csak azt várom, hol kezdhetem, és nem a végét lesve, várva.

Mondtam, én is voltam fiatal. Megannyi vággyal és álommal.

Azután jött az ébredés, és meg lettem terhelve egy jó nehéz járommal.

Ezután, igavonó baromként próbáltam, a világban, a helyt még állni,

„Mert, ha nem tetszik, lehet innen messzire, nagyon messze elsétálni!!”.

Mondhatnám, hogy nem érdekel, és pimaszságot, pofonnal honorálnék,

De ez a válasz csak az enyém lenne, tudj isten, talán meg is érdemelnék.

De megfogom kezem, mint akaratom, lenyugszik bennem a bivaly, szűk élte,

Erővel mosolyt göndörítek, mert családi fogatnak, sok pénzre van szüksége.

A szégyenérzés végig kísér, minden tettemen, minden napomon, percemen

Mert a közelgő fiatalság végével is, még az utamat, az igaz utamat, nem lelem

Háborgat a jövő hiánya, hogy levetkőzik, de csak az üres zsebét mutogatja

Némán az arcomba nevet közben gonoszul nyelvét felém nyújtogatja

Már elmondhatom, voltam fiatal, hisz a zászlómat, már a földön is taposták,

Irigyen gyűlölködve vettek körbe az erőmet és a hitemet elvették Sunyi, laposkák.

Míg harcoltam, hogy a fiatalság nyerjen, nem vettem észre, hogy az óra pereg,

Nem vettem észre, hogy itt kopogtat a megfáradt vállamon a következő fiatal sereg.

Nagy hanggal mondják, „Az időm lejárt születésem, és kérkedő bús gondolat között.

Jobb, ha átadom helyem, mert már rég bezáródott az ég őszülő fejem fölött.

Megértem őket hisz egy fiatal, meg akarja váltani a világot, mást nem is tehet.

Én úgy érzem, fiatalként, mégsem tettem semmi nagyot, amire emlékezni lehet.