Fura ez a csend...

Fura ez a csend…                                                      írta:Makai Attila

                                                                                  2018-07-22

Fura ez a csend, fura ez a létezés

Magába fordult lélekben ott a késztetés

Hogy merjen naggyá magasodni

És nem kell, kedve ellen igába fogni

Fura ez a csend, fura ez a sötétség

Gyújthatatlan fáklya csupán a merészség

Kilépni, kimenni az erős éjszakába

Megfogni, meglelni a csendet magába   

Fura ez a csend, fura ez a félelem

Nem rágondolni, micsoda kényelem

Ordításra nyílik meggondolatlan szája

De nem jön ki hang, mind hiába

Fura ez a csend, fura ez a fájdalom

Hogy megtört a hitem? Rágalom

Csalódásom csak az időt múlatja

A szemeim a könnyeit hullajtja

Fura ez a csend, fura ez a zokogás

Bármiből elég, mindig a fokozás

Mindig és mindig csak több kell

Soha, de soha nem adod fel

Fura ez a csend, fura, hogy tudod

Ó mézédes csend, a hajnali szellő suhog,

És látod, igazi csend van, beköszöntött.

A lélek végre megnyugodott, feltöltődött