Furcsa ez a világ...
Furcsa ez a világ írta:Makai Attila
2018-12-12
Furcsa a világ... furcsák benne az emberek.
Élni kevesek tudnak, csak titkon halni meg.
Az élet természetesnek mindig csak tartják,
A halálig megtenni bármit, kevesen akarják.
Furcsa ez a világ, sorsomba talán beleáll,
A kapott fájdalom, csak nekem szalutál.
Csak nekem panaszolja, hogy sekély az élet?
Én sokszor örülök, örülök, hogy mégis élek.
Örömöm, lehet, hogy csak falmelléki értelem,
De életem nagyon tiszta, elfojtott érzelem.
Merre jár a világ, és merre járok én is?
Talán elfordult a világ? - furcsa ez a tézis.
Mégis látom, hogy távolból integet felém,
Sokszor úgy érzem, mégis ő az igazi szegény.
Ő az, kit oly sokszor becsaptak, megaláztak,
Mintha a hálót, csak levágták volna, amivel halásztak.
Mintha, széttépték volna, mint egy olvasott regényt,
Mintha, elpazarolták volna, mind az ázott reményt.
Mintha... de az érzés benne, mégis oly ritka.
Mi az élet értelme? Mi az élet titka?
Mivel lehetne, a végzet elé büszkén, a végén kiállni?
Jól megkötött, őszi csokrot kell szavakból csinálni?
Magyarázkodni kell, hogy mit miért nem tett meg?
És mi az, amit szerinte a jó ízlés vett meg?
Furcsa ez a világ, furcsák benne az emberek.
Élni nehezen tudnak, csak titkon halni meg.
A titkaikat mélyen magukba zárják,
Nem maguktól teszik, mindig csak várják.
Puhított fotelból mindent csak kritizálnak,
Nem lépnek semmit, elég, ha felállnak.
De kényelmes életükben, a gaz bátorodik,
Kitalált vétkekért, a szeme fátyolodik.
Sirat, ha kell mindent, mi a vadságot okozza,
Mégis magában az agressziót fokozza.
Borzalmakat képes mindennap megnézni,
De a szörnyűségekre nem tud igazán felnézni.
Nincs igazi példakép, nincsenek utak,
Nincs olyan jelzés, ami jó irányba mutat.
Furcsa ez a világ, megszólalni is alig merek,
Elfogytak már felőlünk az égi jelek.
Élni már jogunk van, de jobb, ha meghalunk,
De addig tegyük, míg csöndben halhatunk.
Furcsa ez a világ, furcsák benne az emberek,
Élni nehezen tudnak, csak titkon halni meg.