Gyermekkori képem megszólít...

Gyermekkori képem megszólít…                                                 írta:Makai Attila

                                                                                                          2014-05-16

Régi gyermekkori képemet nézem

Gyermekként nyílt és őszinte voltam

A képet nézve bizakodás volt a szememben

A sorsomért senkit nem okoltam

Elgondolva az életem kusza vonalát

Honnan és hogyan jutottam ide

Girbegurba ösvényen, magamat keresve

Ahol végig, a túlélés volt a jelige

Ha visszamennék, és gyermeki önmagamnak

Tanácsolhatnék, olyat, mit fogadjon meg

Azt sugallnám, annak a kisfiúnak

Merj álmodni nagyot és valósítsd meg

A képen a kissrác mosolya olyan felhőtlen

Nem tudja mi vár rá az életben

Mennyi szenvedés, mennyi hiú ábránd

Az útra helyezett látás, még életlen

Gondolom az én történetem véget is ért

Vagy lehet, hogy most kezdődik

A gyermekem veszi át a stafétát

De addig, még sokat fejlődik

A képet nézem, a kisgyermek megszólal

Te miért nem váltod valóra álmaid?

Ahelyett, hogy itt keseregsz

Lépj érte és álmodjad meg vágyaid.

Mondanám neki, hogy könnyű azt mondani

De csak egy képpel vitáznék

A tehetetlenség oly sokszor szétfeszít

Mint sziklát a beütött ék

De mégis megfogadom a kicsi énemtől

Magamnak adott tanácsot

Kiszabadulok a nagyvilágra, az édenből

És nem rázom már tovább a rácsot