Gyűjtsük a megélt emlékek látványát...

Gyűjtsük a megélt emlékek látványát                       írta:Makai Attila

2015-08-16

Belecsókolnám füleidbe, az édes szerelem százszoros vonaglását,

A mézédes fürtjeid méltatását, nem dobnám gyűlölve a porba.

A szerelmen, nem eshet csorba! Ahogy őseink, bölcsen mondanák.

És a múlt gyolcsába hordanák, mindentől elzárva, a szent érzést.

És maguknak fel sem teszik a kérdést: Miért kell? Mi az, ami kell?  

Az bűn, ha egy lélek, boldogságra lel? Megvetendő, a vágy mocska?

Vagy túl sűrű a rosta, mely az élvezet, az önfeledt érzést kiszorítja?  

Az „életet” közben, így szólítja? És él szürkén, tompán, meredten

Egy pillanatra most megdermedtem…

Nehezen hiszem, hogy mindig feledni lehet…

Egy égtájat valaki bérbe vehet? Vagy egy érzést, egy misztikus csodát?

Add gyorsan a kürtösnek a harsonát, hagy fújja, üvöltve szét,” ébresztő!”

A gyarló, szörnyű esőnek véget sző, és az örömnek meleg fuvallatát hozza,

Élvezd a percek illatát, szenvedélybe lopva. Nem lehet itt bús a kedély,

Összeláncol minket a szenvedély, a megfogható isteni gondoskodás.

A minden, akár lehet csodás, az élettől mindig megkaphatod, nincs hiába.

Mintha egy ablakon bámulnánk a világba! …

Mily furcsa visszatérni a földre…

A szárnyalás után tervet szőve, hogyan kell megmenteni, a magunkról szőtt világot.

Talán annyi, mint letépni egy száll virágot. Éld át, a gyönyörök hangjegyeit

A nyíló völgyeit és magas hegyeit. Merj kiszakadni, a paletta színtelen kozmoszából

Imádj, gyűlölj, de mindenkitől távol tartsd, a beletörődés ostoba hitványát

Azért, hogy éljünk, és gyűjtsük a megélt emlékek látványát.