Ha éreznénk a világot hegyesnek...

Ha éreznénk a világot hegyesnek…                          írta:Makai Attila

                                                                                  2015-04-03

Ha éreznénk a világot hegyesnek, vagy laposnak,

Éreznénk az üreset, kapocsnak? A létet és a mostani jelent,

A megállíthatatlan szüntelent, ami, erősen marokba fogja,

Így leszek a bolondja, fogja, a szívemet irányító lemeznek.

Ha éreznénk a világot hegyesnek, nem csak mondanánk,

Nem a fogainkkal fojtanánk, a szót, hogy szeretlek!

Én is mondtam már, szeretlek, s lehet, nem éreztem az áldást,

Ami beveti a szántást, amit a szelek állandóan legyeznek.

Ha éreznénk a világot hegyesnek, nem csak látnánk, a katyvaszt

Egy síkból kinőtt mamlaszt, hanem a rideg falak mögötti lüktetést,

Mint, egy kiskertbe, palántázó ültetést, gondoskodó nevelést,

Gyermek torokból feltörő nevetést, amit mindenhol keresnek.

Ha éreznénk a világot hegyesnek, talán mindent értenénk,

A szív fájdalmát féltenénk, nehogy megálljon a szegény,

Mert az élet egy írott regény, egy költői fogalmazvány,

Ami lehet boldogság vagy posvány, és a halált érthetjük kegyesnek.

Ha éreznénk a világot hegyesnek...