Harmatcseppes mező...

Harmatcseppes mező…                                             írta:Makai Attila

                                                                                  2014-11-04

Sokáig lehunyt szemem, ősz reggelre ébredő kétkedő világát

Csodálja a virágnak, harmatból hímzett gyöngyös ruháját

Meghasad a hajnal. A most felvirradó napsugár, kusza álmot rejt

Meghasad a jég is. Egy pókháló szálára felvarrt gyöngysor, ámulatba ejt

A képzelet játszik velem, vagy ez valóság?

Ilyenről ábrándozni, kegytelen mohóság?

A fény törését, a harmatcseppből percekig csodálom,

Felteszem a kérdést „Ez ébrenlét? Vagy csak álom?”

A színek játszanak az összegyűlt kis vízcseppből

A harmat ébredése, itt állt össze sok tíz cseppből

A színek színházának kupoláját freskóval ékíti

A hátteret képzi le, csak fordítva a gömböt díszíti

Ámulattal bámulom a tájat, aki ezer szemmel néz rám vissza

Ámulatomat konstatálja, és csodától ellágyult hangomat issza

Hogy itt állhatok és láthatom, nem kell bakancs lista

Ez az igazi érzés bátorító, áldott és kristály tiszta

Hogy minek tartom, e pillanatot? Egy ellopott emlék

Ő boldogan adna többet is, bárcsak többet mennék

Erős érzelmekkel szívemben, indított utamra e látvány,

Mikor visszanézek, ... varázslat! Mintha integetni látnám!

Egy könnycsepp gördül le, mélyen gyászoló arcomon

Egy könnycsepp, mely hirdeti, nem járok rossz nyomon

A festménybe illő látvány, letűnt boldogságomat idézi

Szemével csábított el! Az erre vetődő vándort, hosszan igézi?

Eljöttem, de megmaradt szívemben a békítő feltámadás

És elindított az igaz úton, ez nem séta, ez szárnyalás