Hogyan tudnék én így, megnyugvást találni?

Hogyan tudnék én így, megnyugvást találni? írta:Makai Attila

2015-05-04

Egy élet vagyok, élni akarok!

Megfürödni, a boldogságba ugrani,

Befalni a titkos megfoghatatlant,

Vágyok meglátni, a csalafinta valótlant.

Szeretném, ha magába temetne, a béke!

Pedig tudom sokan, az igazat nem remélve,

Élték le az életet.

Én békében, azért élhetek?

De fojtogat, és nem enged,

És mondogatják csak, „Ez a nemzet!”

Egy nemzedék aki, nem találja korlátait!

És a szakadék felé küldi menetelni, kortársait.

El, el innen! Csak menekül, csak hozza a bajt,

Kikoldulva éli életét, mert várta, hogy egy rajt

Vezet majd. Egy vezető géniuszt épít, belül,

Aki kimagaslik, a gondokon felül.

De hanyatlott a képzelet,

Amikor a való, befékezet.

A valóság megteremtette, saját álmát,

Ami szétrepesztette, a kisember vágyát.

Az élet, egy mondva csinált, birtokos jelző!

Szétpukkad a burok, és ha nincsen belső,

Akkor? Akkor az ember, mire való?

Akkor nem ember, csak egy csaló?

Egy lesz majd közülünk? Az élet szélhámosa!

A megélhetés, hozományvadász táltosa.

Aki csak magára, egyedül magára gondol,

Aki képes, kis könnyet csalni, ha legombol.

Színház az egész világ, színházra neveltek, és neveljük magunk,

A lét színházában, nincs közönség, csak mi, a szereplők vagyunk.

A hazugságokat, művészien elsajátítottuk,