Idős kori vágyak...

Idős kori vágyak…                                                   írta:Makai Attila

                                                                                  2014-04-01

Kit hősi eposzok éltetnek, a csodákat kutatja

Nézz meg fiam és tanulj belőlem, csak ezt mutatja

Már megöregedtem, mégis a járásom bátorító

Látásom és még a nézésem is lám zsongító

Leültem egy padra fürkészve tapogatom a tájat

De fák helyett, csak a nőkben kutatom a bájat

Egy lágy csípő, édes keblek, feszes tompor

A szívem meglendül, s már úgy érzem, tombol

Hol élet csak cammogott, ott az erek megtelnek élettel

Már birokra kelnék bármelyik, hamisan létező vérebbel

Megmutatnám neki, ez a bőr alatt, nem vén az ember

S csenek mosolyt az arcára, mit addig csak gond terhel

Hiányt csalok testére, ha kell, csókkal borítanám, ezerrel

Nem tud ellenállni, nem fog bírni ezzel a vénemberrel

Mindig csak azt akarja, a karjaimba vágyik megpihenni

Szemet becsukni és a gondolatokba menetelve menni

Egy szigeten ruhátlanul futkosni, csábítani megannyi kéjjel

És összefogni az idő porszemeit kitörő, átható szenvedéllyel

Türelemmel simítanám végig, minden domborulatát

Hogy megtaláljam, a zongora hangjainak hangulatát

Mit hangolásra kölcsönbe kaptam, és billentyűit bámulom

Hogyan tud ilyen tökéletessé válni, magamban kábulom

Figyelek arra, hogy a legfontosabb, a szonett utolsó félhangja

S szánakozás helyett, a gyönyör okozásának legyen felhangja

Elégedett mosoly, halvány bódulat kísérje ezen túl örökre

S megnyugodtak a sejtecskék, a boldogságban fürödve

A tény az, hogy leültem egy padra fürkészve tapogatom a tájat

Elmélkedek, de fák helyett, csak a nőkben kutatom a bájat