Igenis, értettem...

Igenis, értettem…                                                      írta:Makai Attila

                                                                                  2016-09-21

Egyszer egy rendelőben hallgattam, egy hölgynek a kiáltványát.

Az ő mondása szerint, ezzel a tudással adta férjhez a lányát.

Ő különben is az egészet,… – állította nagy hanggal -… az anyjától hallotta

Az anya, aki egész életében,… - esküdve mondta - … csak ezt vallotta

Látszott, hogy karakán gondolatok zubognak, dicső agyában,

Mintha éjjel csak ezt hangoztatta volna, nem volt az ágyában.

Mintha kikiáltóként, a piacra minden nap kijárna dolgozni,

Nem engedett senkit szóhoz jutni, elterelni, vagy másra gondolni.

Kiállt középre és harsány hangján, hosszan, éltesen a tudását ecsetelte,

Azt sem zavarta, hogy néha az orvos a „sss…” hangtompítót is beszerelte.

Olykor azért elhallgatott, mert levegőre nagyon megszomjazott

De ha más folytatta volna, ő kiállt ismét témájánál, amit oltalmazott

Csak a férjeket gyűlölte nőkről rosszat ő sohasem mondott

„A férfiak gonoszok, mind-mind megjárták már a poklot

És igen is Ádám volt, a csábító Éva meg csak halkan tűrte

És biztos Ádám hülye gyerekét is Éva a világra szülte”

„Mert jól mondták anyáink a férfi kór káros

A szívet gyöngítő szerelem az őrülettel határos”

Folytatta a mondókát, szavalta, ki sem fogyott belőle

Pedig már unták sokan, sajnos mégsem vonták kérdőre

Nem is lehetett eltántorítani, mert ő mindent jobban tudott

Az iskolája az élet volt, nehéz volt az élete, de ő nem alkudott

Annyira belelendült a mondanivalójába, hogy bevallom féltettem

„A férjnek csak egy mondatot kell megtanulni „igen is értettem!”