Kék fátyolos virág

Kék fátyolos virág                                                     Írta: Makai Attila

                                                                                  2020-03-03

Magában áll a kék fátyolos virág,

Erdő közepén felbukkanó világ.

A mély sötétjébe, kis fény morajlik.

Az ihletett vágyai, mondja ugyan mik?

Szeretne érezni és barátokat látni!

Szeretne sokszor nem meghátrálni.

Nem fél, hisz barátja a derengő fénynek.

A gyenge árnyékok is ezzel megbékélnek.

De jó lenne egy barát, mondhatni társ,

Mert nem elég a levélen egy bodorítás.

Vele nem lehet semmit megbeszélni.

Olyan jó lenne társakkal együtt élni.

A fák közt egyedül él, most fa a barátja.

A kék pulzáló fényt adja, de ma belátja,

Nem lehet társ nélkül semmit sem elérni.

A kék fátyolos virág, megpróbál hinni, remélni.

Mágikus erejét, gyenge fényes kincsét egybegyűjti.

Szívét megfogalmazott biztonságos terve fűti.

A fáktól kért világot, ezzel egy kis tisztást épít,

Kék fényét megigézve, virágos bájitalt készít.

Szétszórja a fák alá, amit magába összegyűjtött.

A föld is segített, egész éjjel bőszen fűtött.

A virág altatót énekelt. Lelkéből szálló dalt,

Ezzel fejezte be munkáját, ébren várta a hajnalt.

Korán reggel történt, a nap első fényénél,

Egy kis fej bukkant ki a tisztás szélénél.

Az első csoda után, gyorsan jött a többi.

A kis tisztáson kezdett élet készülődni.

Egy családnyi hóvirág jelent meg, az első napsugárban.

Vidáman bohón ébredeztek, nyílás után a félhomályban.

Végre már nem áll egyedül, a kék fátyolos virág.

Hisz felé integet boldogan, az egész tisztásnyi világ