Keresett szó

Keresett szó                                       Írta: Makai Attila

                                                           2024-06-23

Sietek, mert elfogynak a kipróbált szavaim.

Mindent megteszek, de még állnak a falaim.

Kevés az időm, de csoda, még itt vagyok.

Sokszor csak ülök és levegőt kapkodok.

Merengek magamban, a csodákra várva,

Beengedném magamhoz, de az ablakom zárva.

Erőltetem a szemem, ami csak kidülled,

Csak köszönök a napnak, ami lesüllyed.

És sovány fényénél, apró ráncokat mutatja,

Nem az éltető nap, inkább az idő a mihaszna.

Keresem magam, ebben a testben, ebben lényben,

Tapintható a semmittevésem, a hideg fényben.

Írnék, zenélnék, fotóznék, festenék,

Néha csak úgy érzem, darabokra feslenék.

Szétmállanék, elvesztve minden kapott jót.

Mindig csak keresem a magamtól lopott szót.

Ami persze nem jön sokszor a nyelvemre.

Az idő már eltűnt, talán ez vált vesztemre.

Az életem alaphangja, elrabolt, túszul ejtett.

A semmi határán ülve, csak vadul sejtet.

Csak homályos vízpára mögötti világot sugallja.

Egy szó talán a világ, és annak a vágyott alja.

Csak ennyi marad, hisz a valóság kiéhezett.

Nem felkiáltás, csak egy kis megfékezet ékezet.

Mi az mi marad? Egy kis csomag a sarokba rakva?

Mindegy mi maradt, az csak egy szó írva egy lapra.

Egy szó csupán, elvágyódás a végtelen unalomból.

Egy szó, amely pozitív, mégis falakat rombol.

Ezt a szót, tudom mindenki, magától kapja.

Nem segíthet senkinek anyja, vagy nagyapja.

Egy szó… de megállj káprázat a szavam nincsen?

Mit vennék most szó nélkül, ezernyi kincsen?

Ha lenne pénzem, minden szerencsét megvennék,

Ha lenne merszem, annyi mindent megtennék.

De az én szavam nélkül, minden értékét veszti.

Az ökölbe szorított marok sem tarthatja, ereszti.

Nem marad más, keresem a rám szabott szavam

Nem segíthet senki, meg kell találnom magam

Sietek, nincs időm arra, hogy csak lábat lóbálnék

Mert elfogynak a szavaim, mit magamra próbálnék