Kérlek, ne menj el...

Kérlek, maradj még…                                   írta: Makai Attila

                                                                       2019-09-22

Még maradj egy kicsikét

Még ne menj el

Lásd élni az embert a mennyel

Nem látsz, mégis gondolod, veszély az élet?

A semmiből halászás, csak fogatlan ígéret

A gyengeség, nem az erő hiánya

A tétlenség a tespedés királya

Amit ural, a látható idő

Mindenki életében mint fa kinő

A szerelem magva

Egy lelki magma

Ahogy a földön állva képzelem

Erő és beteljesülésre vágyó érzelem

Megölelve drámai szorítás

Valóságban nem érthető bódítás

Zenei hangjegyekkel írva

Hiányát, csak sírva

Lehet meglelni

De sosem tudnék betelni

Betelni magával a szerelem érzésével

Egy lány szemének, csupán nézésével

Ezért kérlek, maradj még

Még maradj egy kicsikét

Kérlek, ne menj el

Érints meg engem, bársonyos kezeddel

Bátoríts, ne néz félre, ha élvezel

Éld át az érzést, hiszen te is létezel

Nem kell téged, semmitől megmenteni

Csak adj magadnak hitet, és erőt a ruhádat levedleni

Add át magad, az extázis gyönyörének

Az unalomból feltámadás bűvkörének

Urald a pillanatot

Ami, annyi ősre hatot

Kik mertek élni

Kik a lelkükkel is tudtak zenélni.