Ki vagyok? Kik nekem a barátok?

Ki vagyok? Kik nekem a barátok?                                        Írta: Makai Attila

                                                                                              2020-04-10

Néha azt gondolom, nincs remény.

Néha nyersen száll, a vad kemény.

Néha megint, csak az ábrándok üldöznek.

Az álmok elköltöznek és veszettül ég az arcom.

Mintha nem lenne az én harcom.

Mintha csak kívülről látnám életem filmjét,

Mert talán nem találom meg a magam énjét.

Én, talán nem is vagyok,

Csak földön járva ballagok.

Mintha csak szellemként utazgatnám végig a világot.

Egy zsák vagyok, melyet egy egér kirágott.

Egy csendélet, melyet elsodort az ár.

Egy semmi ajtó mögött lapuló, ami bezár.

Egy szó talán az egész életem, hogy pardon,

Tükörben vizsgálom arcom, ami serceg, mint egy karton.

Talán mégis? Talán mégis létezem?

Hihetek neked megfáradt két kezem?

Talán tényleg érzel itt engem?

Nem csak délibáb, forrongó lelkem?

Nem csak komisz csapkodó hisztis porhüvely?

Akit a kivégzésen egy szóra vár, hogy tüzelj?

Aki olykor elcsúszik a néma közöny ablakánál?

Aki gyáván keres vigaszt lehajtott fejjel a gomblyukánál?

Aki nem meri felemelni lesütött szemét?

Aki menekül, menekül szerteszét?

Elfáradok, elfáradtam

Talán nem azt adtam, amit kaptam?

Talán… De miért is kesergek?

Csak ülök a sötét sarokban és pityergek.

De mond istenem, miért nehéz megtenni bármit?

Vásznat elővenni és csak úgy festeni kármint?

Vagy zöld tealevél, ékes alakját a vászonra kenni?

Mond, hogy lehet pénz nélkül bármit megtenni?

Miért érzem, hogy kiégtem, és a folyónak mennék?

Talán azért, mert barátok nélkül, semmivé lennék.

Ők tartják bennem sokszor a lelket.

Miattuk a büszkeség dédelget.