Kis virág...

Kis virág ...                                          írta: Makai Attila

                                                           2019-09-01

Kedves kis, piros virág,

Kérlek, mond el, mit hoz a jövő!

Kérlek, tudasd meg, lesz még erő?

Mert sokszor a bánat, az életem, két kezébe fogja.

Tüzesen éget, csalfa szalma pokla.

Izzó démonok, lelkemmel kockáznak,

De kérlek, mond el, rajtam a bűnök, meddig lógnának?

Rád, semmi borzalom, sohasem hatot?

Mond színeidet, mindenkinek adod?

Nem fukarkodsz benne?

Bár, milyen jó lenne, ha a világ jobb, színesebb lenne.

A mindennap szürkesége, lopja el az ecsetet.

Sötétség, a nagy barátja, bilincseli kezemet.

Látom, a semmiből, figyelnek csúf szemek

Így, sokszor, meglopva érzem magam, ha megyek.

Ha kicsiny léptekkel, haladok előre,

Tudom, talán, neked, nincs is szükséged erőre.

Talán, nagy a te boldogságod. Ez a szépséged átka?

Talán egy vagy a szívedben? Egyszerűen, mátka?

A boldogság jegyese. Oly jó, meglesni, az ilyet

A hűs árnyékban állsz, itt hűtöd le a szíved

Kicsiny virág, milyen itt, az útszélén élni?

Gondoltam rá, hogy talán jobb volna cserélni.

Minden nap, csak a széllel táncolnék,

Az élet dolgain, sohasem rágódnék.

Csak élnék, a napsütötte út mellett helyesen,

És mosolyognék, mindenkire szívesen.

Milyen jó lehet, hajnalban, a harmatcseppekkel zenélni...

Te gyönyörű kis virág, olyan jó lenne életet cserélni.

Kis virág, oly kegyesen, itt a nyugalomban áradozol,

Ami elmúlt, a múltért, talán, sohasem szánakozol.

A határban, a társaid közt is, jó lenne állni,

Nem kérek sokat, csak engedd megpróbálni!

De látom, nem szólsz, hiába kérdezlek,

Az életed, talán halovány? Hiába fényezlek?

Mihelyt befejezném versem, egy kislány lép oda,

Leszakítja a kisvirágot és ellépdel tova..