Könyv...

Könyv…                                                                   írta:Makai Attila

                                                                                  2015-01-09

Kérlek, olvass engem, mint könyvet

Mint polcról levett, kopott könyvet

Nem szégyent, Csak Tanítást kínálok

A szavaimért, én oly sokszor kiállok

Ért már engem, megannyi átok

A lapok oldalairól is hangosan kiáltok

Elég a háború! A félelem sora

Elég, az élet savanyú bora

Mézédes valóság, az életem vágya

Mint a vetésnek, az Ő puha ágya

Megsárgult oldalak, ezt nagyon kérik

Hasábokra osztott, írásokban, mérik

Kérlek, olvass engem, mint emléket

Mint falevél erezetét, mint festéket

Megszáradva elsárgul, ez a jelem

Oldalak között vékonyra préselem

Sereg próbálkozott, gyorsan kibetűzni

Mint kokárdát, a mellükre feltűzni

Azután meguntak, ledobtak a koszba

Így lett az életem tagoltságra osztva

Tartalommal teli, de kissé megkopott

Benne gondolatok, fűzve, mind lopott

Kicsit szamárfüles, ez az életem bája

Meggyötört margónak, lett hajtókája

Kérlek, olvass engem, mint misztikumot

Mint a süteményhez adagolt édes rumot

A könyvjelzőnél, sokáig, csak néked nyílok

Ha elhagysz valahol, évekig miattad sírok

Nagy betűkkel kezdtem a bekezdéseket lejegyezni

Iniciálé díszítéssel próbálom a lényeget kihegyezni

Patináns széljegyzetek, apró betűkkel megírva

Gyorsan olvasd, mert elszáll, elszáll velem a sírba

Kérlek, olvass már el, legyek kiolvasott

Mondd azt, hogy az érzésem, rád hatott