Köszönet Érted...

Köszönet Érted…                                                                 írta Makai Attila

                                                                                              2015-03-06

Drága éltető menedékem! A neved, mintha egy galaxisból tekintene rám,

Lovakat hangoddal szelídíted, a karod nem cella, hanem egy díszes karám.

Szíved templomába, ezer és ezer lépcső vezet, amit anno, megmászni kellett,

Had legyek még idefenn a fellegekben, idefenn, a templomod ajtaja mellett.

Had fejtsem meg, izzó gondolataid, amivel táplálod a lelkedben, küzdő titkaid,

Felgyújtottad bennem, a „valamit”, de érintetlen, a feléd vezető hűsítő hídjaid.

Had lássam az arcodon, az apró megvillanó mosolyokat, amit a világnak meg adhatsz, 

A hajad fogságából előbúvó szemed, smaragdzöld létében, felejthetetlen maradhatsz.

Merész kívánságaid igazi szépségét, megítélni tárgyilagosan, számomra nem lehet,

A fátyol mögül, ahova rejtettél, az ember csak csodákban él, és csalódást nem tehet.

Cinkos, aki bevallja a boldogság kezdetét, pedig lehet nem is érzi, nem is érezheti!

Előkelő taníttatása, nem engedi a tisztán látást, csak magától a bizonyságot kérdezgeti.

Mondják, hogy a művészet, mint a szerelem egy szabad dolog, senki ne állja útját,

Szeretném megőrizni a bizonyosságot és meglelni, az igazi szerelem szent kútját.

Ami, a káprázat hegyén ontja ki magából, a szenvedéllyel részegedett bizalmat,

Onnan hullik le ránk az áldás, amit láthatunk reggel, mikor leszáll közénk a harmat.

Az nem csak vízpára, benne van a titkod, az édes, kényes gyermeki éned nevetése,

Az általad érzékelt világ mosolya, mélabúja, fekete-fehérje, és színes lüktetése,

Benne vagy te is! Szerelmes sóhajod, simogatással bókolt ujjaid érintése,

Benne vagyok én is! Én és a követelő szám, nyakadon tett utazó estebédje.

Benne a világ, amit látok, szemedben a gyönyörű fényt, amiben tisztára moshatom magam,

A lelkemet, a kiforratlan hullámokba szőtt élményeket, amiben meglelhetem magam.

A kis szigetet, ahol kis létrájára állva, hálámat küldeném az isten felé, te érted,  

A szívedben fűtött kohóért, ahol minden pillanatban, vörösen izzóan benned elégek!