Közölni szeretnék valamit a világgal

Közölni szeretnék valamit a világgal                                               Írta: Makai Attila

                                                                                              2025-09-18

Közölni szeretnék valamit a világgal, vagy talán elmondani, bemutatni, ha lehet

Hányszor, és milyen hangosan kell ordítanom, hogy a szekér elindulhasson, mehet.

Hányszor kell megalkuvóként mosolyogva bólogatni, más ember beszéde közben,

Bár inkább mondanék csúf igazságokat rája, vagy csak azt, hogy ő egy jöt-ment!

Közölni szeretnék valamit a világgal, az ámulat, a csodálat, a tisztelet mellett.

Sokszor, csak irigység támadt bennem, ami számomra, eddig sosem kellett.

Bár bevallom, keseregtem magamban, hogy az irigy lét, magához tudjon ölelni.

És nem tudtam magamtól, saját védelmet találni, mielőtt a bika kezdett öklelni.

Közölni szeretnék valamit a világgal, hogy kínozni, gyötörni indult a gondolat,

Valaki árulja el már, hogy kinek adjak lenéző megvetést, és kié legyen a hódolat

Vajon elég, ha a szívemnek adom ezt a feladatot, és agyamat nem kérdezem az után

Lehet, hogy a szív nem is tud igazán mérlegelni és tanács nélkül áll, végtelen bután.

Közölni szeretnék valamit a világgal, talán azt, hogy mi is az, amit én, igazán akarok

Nem kívánok, nagy, üres frázisokat mondani. Csak jelzem, hogy sok mindent takarok

Még azt is takarom, hogy az életnek, nagy a panasza. Ő az, aki vágyik megszólalni.

Ő az, ki megfogta tollamat, írni kezdett a kezemmel, és számmal akar felszólalni.

Közölni szeretnék valamit a világgal, az élet adja elmémbe a dicső szavakat.

Tenni kell a sorsért, a sikerért. Tenni kell, nem csak várni a megsült madarat.

Sok útonálló van a boldogság sztrádáján, megszállottként ezernyi zsebben mohón kutat

Az ilyen visszahúzó erőnél, szerintem a fa ága, vagy lehulló levele is többet mond, mutat

Közölni szeretnék valamit a világgal, bár tudom, könnyen mondhatok távolról bármit

Ki befogadta a hazugságba csomagolt igazságát, annak semmi kimondott szó sem számít

Nevetve nézhetem a megfoghatatlant, mikor megszállottként, a boldogságát kutatja

És mikor azt megleli, igazi büszkeség feszíti tarkába öltözött mellét, és vígan mutatja

Közölni szeretnék valamit a világgal, talán azt, hogy inkább magam meggondoltam

Nem akarom kinyitni, mégsem a számat, a hozzá vezető nyomokat is fellocsoltam

Mintha sosem akartam volna semmit sem közölni, semmit sem kimondani végleg

Csak ülök, az írásomat nézve találgatom, ha tűzbe dobom, a leírt betűk is elégnek?

Közölni szeretnék valamit a világgal, remélem, ezt meghallja, valamikor valaki.

Mi más lehet, az életed küldetése, ami nem lelki eredetű, vagy külsőleg, alaki.

A közlésem, nem sok, csak amit a nagymamám tanított nekem, tudom, amit a gaz benőtt.

A szeretetet, folyton élesztgetni kell, nehogy kihunyjon az életed, az életed vége előtt.