Lecsókolom szemed...

Lecsókolom szemed…                                                          írta: Makai Attila

                                                                                              2020-01-08

Lecsókolom szemed, hogy álmodj.

Mámort, szépet, éden közeledtét.

Tereld el a szívedből a tébolyt,

Szerezd meg, a szivárvány testét.

Lecsókolom a szemed, hogy érezz.

Lásd a tengert, feküdj, hűs habokra.

Megélt álmodban sose vétkezz,

Lágyan felelj, varázsolt szirén dalokra.

Lecsókolom a szemed, hogy legyél ábránd.

Szélfútta vidék elől, menedéket találj.

Megfáradt tenyeredbe, ahogy várnád,

Gyöngyöző, mesébe illő harmatot darálj.

Lecsókolom szemed, hogy csak szépet kívánj.

És állj ellen a mélabú ferde homályának.

Ne érjen fel hozzád, éjben mozgó zsivány,

S az öröm mosolya, hívjon komájának.

Lecsókolom szemed, hogy a szél simogasson.

Mintha, vándormadarakkal együtt szállnál.

Kérd meg, hogy magával játékba hívogasson,

Mintha, a bárányfelhőkön mezítláb járnál.

Lecsókolom szemed, hogy végre halljál.

Mesét éneklő madarak, díszes hangját.

Susogó fák közt, boldogan ballagjál.

És találd meg magadban, a dicső rangját.

Lecsókolom szemed, hogy sodródjál.

Ahogy a patak vize nyaldossa a sziklákat.

Öleld a dörgölődző part finom homokját,

Add a szélnek a vízben fürdő szikrákat.

Lecsókolom szemed, végezetül, hogy aludjál.

Varázslatos tájakat és embereket álmodj.

Megélt álmaidból, mindig élni tanuljál.

Rémségekkel magadba, soha be ne záródj.