Lelkiismeret

Lelkiismeret                                                                       írta:Makai Attila

                                                                                              2013-12-15

Letörlöm könnyeid mi, arcodat simogatja

Fájó érzéseid, mi lelkedet izzítja

Megértem, hisz magaddal, egy vagy vele

Érzed mosolyát vagy bánatát, vele van, a szíved tele

Vele ébredsz, esti csókot is, csak tőle vársz

Vele egész vagy, nélküle rossz utakon jársz

De számtalan irány van, hol keresed őt

Vele élted a múltat, megélsz még jelent, jövőt?

A holnap jobbá válik, mint a tegnap volt

Ígérhet a sors bármit is, nem járhat folt

A lelkedre, csak megnyugvás érhet, lassút táncol

Talán, van olyan érzés, ami a földhöz láncol

Egy feledhetetlen boldogság, mit elérni kívánhatsz

Kis érzésvilág, mit ágyából minden reggel kirángatsz

Mitől nem, kell félned, hogy elhagy, hosszú időre

Csak vár, míg eldöntöd, hogyan jutsz magaddal dűlőre

Elvenni ne hagyd, megingást, módjával engedd

Szélsőséges tanácsokat, a füled mellett engedd

A lelked, a belső hangod fordítójává, a szíved váljon

Ne hagyd magára, fogd kicsi kezét, ne hagyd, hogy fájjon.