Maci és a vihar, avagy kincskeresés a viharban

Maci és a vihar                                                          Írt: Makai Attila

                                                                                  2021-03-14

Egy nyári este Bendegúz maci új játékot talált ki. Ez lesz a legjobb játék a világon. Ő lesz a kalóz kapitány, aki megmenti a hajóját a viharban.

• Hogy is hívják a hajóját? – tettem fel a kérdést, - valami jó hajó név kellene.
• Apa Én tudom mi volt – szólt a maci. – Mézes hajó.
• Igen, már emlékszem is. Ő volt a legfélelmetesebb mézes hajó kapitánya, aki mindig a legnagyobb hőstetteket hajtotta végre, a világon. Legjobban a mézes öbölnél szeretett hajókázni, de egy jó kalandért, a csupor tengerre is kifuttatta hajóját. A hitelesség miatt, az egyik szemét le is kötötte, egy sállal. Így már tényleg igazi kalóznak érezte magát.
• Azt tudtam, hogy a tengeren, minden a széltől függ – szólt közbe Bendegúz.
• A hajózás, minden csínját ismerte. Az uralkodó szelek nagy tudója volt, hisz tudta, hogy minden a széltől függ. Minden attól függ, hogy a szél merre sodorja, azt a gyönyörű hajót. Szerette volna többször átélni a vihar legyőzését, mert akkor újabb és újabb helyekre tud eljutni, a háromárbocos hajójával.

      Egy ventilátor állt a nappaliban, a párnákból épített, hajótól nem messze. Bendegúz már korábban Anyától kileste, hogyan lehet bekapcsolni. A nyári melegtől, elviselhetetlenné váló panelház, tízedik emeletén lévő lakás lehűtésére szokta Anya bekapcsolni. Ilyenkor Bendegúz, mindig odaáll elé, lehunyt szemmel, és azt képzeli, hogy a szellővel játszik. Tudta, hogy a most játszott viharos játék, nélkülözhetetlen kelléke lenne a szél, ezért, ahogy korábban már elleste, bekapcsolta a ventillátort. A ventilátor, lassan kezdett bele a szélkészítésbe, majd, egyre erősebbé vált. A végén, már tényleg viharos erejűnek volt mondható. Megkezdődött a játék

• Emberek – kiáltotta el magát a félelmetes kapitány – mindenki a fedélzetre. Itt a vihar! Mindenki fogódzkodjon meg. – Az utolsó parancs kiadása után a kapitány is megfogódzkodott az egyik párnába, és várta a nagy vihart. A hatalmas ventilátor, csak szórta felé a viharos szelet. A szél óriási hullámokat vetett. Bendegúz maci alig tudott a hajóján maradni.
•  Mindenki fogózkodjon, most jön egy hatalmas hullám. – adta ki parancsát, a nagyhangú mézes hajókapitány, utána jött a következő parancs. - Kormányos, irány a hullám!

 Maci rohant a kormányoshoz. Látta, hogy ekkora viharban segítség kell a kormány egyenesben tartásának. Amikor odaért a kormányos fedélzetre, látta, hogy eltűnt a kormányos.

• Emberek! Eltűnt a kormányos.
• Maci- szólalt meg kintről az Anya- Már megint a ventillátorral játszol?

Bendegúz gyorsan odaszaladt, és lekapcsolta a ventillátort.

• Nem. Anya, nem én voltam! Én nem kapcsoltam be,
• Jól van macikám. Mindjárt lesz vacsora. Jó?
• Rendben – azután bekapcsolta a ventillátort, közben csitította a hangja miatt
• Halkabban, halkabban – suttogta neki, az ujját a szája elé téve. – Indulhat a játék.

Körbenézett, mert látta, hogy elfelejtett legénységet toborozni. A körben ülő maciknak, kiosztotta a feladatokat.

• Lila maci, te leszel a kormányos. És, ha azt mondom, kormányozzál, neked kormányoznod kell. – utána egy másik macihoz szólt – Te kicsi maci! Te leszel a zászlóért felelős. És ha azt mondom fel a zászlót, neked fel kell húzni az árbocra.
• És milyen zászlót kell felhúznom? – kérdezett vissza a kicsi maci.
• Hát, a kalóz zászlót. Mi mást. A nagy, mézes kalóz zászlót.
• És hol van ez a zászló?
• Még nincs kész, majd megrajzolom, de addig is itt van egy papir zsebkendő.
• A vitorlát, majd én húzom fel. – Próbálkozott a kék színű maci.
• Azt hittem, te nem játszol. Tegnap azt mondtad, dedós játékaim vannak.
• Ez most jó játék. – szögezte le a kék maci

Bendegúz, nem szólt erre semmit, csak elkiabálta magát.

• Mindenki a fedélzetre!

A legénység tudta a dolgát. A lila maci a kistányér kinézetű kormányhoz lépett, a zászlóért felelős, egy papír zsebkendőt szorongatva a kezében, a hajó orrában foglalt helyet. A vitorlamester, a kék maci, a hajó közepére állt, és egy pelenkát szorítva a kezében, várta a parancsokat.

- Látom, mindenki hozott magával, a munkájához való dolgot. – szögezte le maci kapitány, félhangosan a kormány mellett állva. – A kincses sziget, már nincs messze. Felé rohanunk.

- És miért jó a kincses szigetre menni? – kérdezte a kis maci, aki nem értett semmit.

- A kincses sziget megmondja, hogy hol van a legnagyobb mézes jutalom.

- De én csokit szeretem a legjobban – szólt közbe a kicsi maci.

- Jó! Akkor, te majd csokit kapsz.

- Mikor? Mert én, már most éhes vagyok.

- Majd, ha itt lesz az ideje. – szögezte le Bendegúz, úgy, ahogy Anyától szokta hallani.

Beállt a ventilátor elé, és elordította magát.

• Emberek, ismét itt van a vihar közepe. A vihar szemében vagyunk. Kormányos, jobbra kormányozz!

Bendegúz segített, hogy minél jobban hasonlítson a hajó mozgására, a párnaköteg, és élet hűbb legyen a játék, ezért mindenkit lökdösött jobbra és balra. Egy-egy hullámnál, még le is huppant a párnákra.

- Emberek vigyázzatok! Erős az oldalszél.

A lila maci, mintha tényleg egy kormányt tartana a kezében, elkezdte tekergetni jobbra a kistányért. Ez a műanyag kistányér, pont jó volt a feladathoz. Ha leesik, el sem törik.

- Jó, most jó az irány! – mondta a hős kapitány. Majd a ventillátort, még nagyobb sebességre kapcsolta. Már majdnem elfújta, az egész hajót, mégis a hős kapitány szembe állt a ventillátorral. A ruháját borzolta és lebegtette a háta mögött.

- Mindenki vigyázzon, nehogy ember legyen a vízben! – adta ki következő parancsát a kapitány

- De mi macik vagyunk. Nem? – kérdezett vissza, a zászlót markolászó kicsi maci.

- A filmen mindig ezt mondták, amit láttam. – súgott oda a kis macinak.

Ekkor a vitorlamester megbotlott, és a hajóból kieset.

• Vigyázni! Maci a vízben! – ordított Bendegúz – Húzzuk ki! – és máris nyújtotta le a kezét, de sajnos nem tudta elérni. A vitorlamester fel szeretett volna állni, ekkor Bendegúz rászólt.
• Most nem tudsz felállni, mert a hullámzó tengeren vagyunk

A vitorlamester visszafeküdt a szőnyeg kinézetű tengerre, és úgy kapálódzott, mintha úszna. Bendegúz ráfeküdt a párnákkal szegélyező hajó szélére. A kormányos lila maci, megfogta a kapitánya lábát. Így sikerült elérni, a vitorlamestert. Együtt kihúzták.

• Tiszta vizes lettem – mondta a vitorlamester, és elkezdte törölgetni magát a vitorlának szánt pelenkával.

A kapitányt keményebb fából faragták. A vitorlamester kijelentése után, csak annyit mondott:

- Nem baj, majd a szél megszárít. – és ismét beállt a kormányos mellé a ventillátorral szemben.

- Legénység! A vihar nem enyhül. Egyre jobban fúj a szél, ezért egyre nagyobbak hullámok is.

A vihar közepébe, beleszól egy ismerős hang:

- Bendegúz! Kész a vacsora.

A nagy kapitány, a ventillátort gyorsan lekapcsolta, és kilépett a hajóból, a lecsitult hullámokat szimbolizáló szőnyegre és futott volna vacsorázni, amikor legénysége, hirtelen az eszébe jutott.

- Ja! Srácok! Akkor én most elmentem vacsorázni. Jó? – szólt a kapitány – majd mindjárt jövök vissza. – Az ajtóból még visszaszólt: - Ha akartok viharosat játszani, játszhattok, de a kapitány nélkül, úgyse lesz jó a játék. – és elrohant

Az asztalhoz odaült, és látta, hogy Panka nagyon mosolyog, az előbb olvasott képregény miatt. Bendegúz, a szemére kötött kendővel, leült a székére.

• Maci megérkeztél? – kérdezte Panka.
• Igen. A hős macikapitány megérkezett.
• Hős macikapitány? – kérdezett vissza Panka
• Igen. Nagyon jó játékot játszottunk. Én voltam a hős mézes hajó kapitánya. Én voltam az, aki minden, de minden viharon túl mentem. Azért, mert a kincses szigetet kerestem. – a többit súgva mondta – Tudod, ahol az a sok méz el van zárva.
• Azt én láttam. – vette elő a képregényét Panka. - Látod, ebben az újságban is van egy kalóz, aki elásta a kincsét.
• Lehet, hogy nálunk is el van ásva a méz kincs? Mindjárt rohannom kell a szobába a legénységemhez.

Gyorsan megette a vacsoráját. A vacsora mézes kenyér volt. Szegény macinak, mindene mézes lett a keze az orra a szája, de még a homloka is kapott a vacsorából. Amikor végzett, nem szólt semmit, csak rohant vissza a hajójához. Maszatosan, a kormányos mellé állt, és folytatta a parancsolgatást.

• Mindenki készen van?

A lila maci akkor ébredt, ásítozva, a kis maci nem volt sehol, de még a vitorlamester maci sem állt készen az indulásra. Bendegúz ismét feltette a kérdést.

- Mindenki készen van? Mert irány a tenger. – adta volna ki a parancsot, mire a lila maci megszólalt.

- De maci. Most épp pihenünk.

- Nem maci, hanem Maci kapitány. Én vagyok a híres mézes hajó maci kapitány.

- Te itt, ne macikapitányozzál. Elmentél vacsorázni, nekünk meg nem hoztál semmit.

- Most azért megyünk a kincses szigetre. El van ott ásva a méz.

- A méz? De ki ásta volna el? És miért?

- Valami nagyon nagy erő ásta el. – mondta maci, mert más nem jutott az eszébe. Utána fokozta – Biztos, valami óriás ásta el. Azért ásta el, hogy a többiek, nehogy megtalálják.

- És mi, hogy fogjuk megtalálni?

- Mi majd megtaláljuk. Mert mi okosok vagyunk.

- Nem lehetnénk, inkább holnap, mi az okosok? Mert ma már elfáradtunk. – panaszolta a lila maci.

Bendegúz érezte, hogy küldetést, neki kell végigcsinálni. Beindította a ventillátort, és beállt a kormányhoz. Elordította magát.

- Emberek, mindenki a fedélzetre. Elkezdődött a nagy vihar ismét. És elvisz a kincses szigetre.

- Maci! Mikor érünk már oda? – kérdezte a lila maci

- Először a viharból kell kijönni. – mondta a játékba beleélve magát Bendegúz.

- De maci én már unom ezt a vihart – szólalt meg flegmán ismét a lila maci. – Nem lehetne leállítani a vihart, és inkább szép napsütéses idő lenne?

- De most este van – próbálta magyarázni Bendegúz.

. Jó. Akkor nem tudnánk valami szigeten kikötni?

A kapitány engedett a kérésnek.

- Rendben van… a vihart megszüntetem.

Még kétszer vonaglott, a nagy hullámzás miatt, utána a ventillátort lekapcsolta

Megérkeztek a szigetre. A lila maci és a hős kapitány elindultak a kincs után. Sokat kellett kúszni, ezen a szigeten, hisz az ágy alatt kellett lennie valahol a kincsnek.

Bendegúz a csapat élén mászott. Már átverekedte magát a tábori széken, az írógépen, és még a zoknis fiók egyedül maradt szörnyein is, amit egy zacskóba zártak, mielőtt ide száműzték, de a kincsre még nem találtak rá.

• Maci, te tényleg komolyan gondoltad? Este, ilyen félelmetes helyre elhozol engem? És mi van, ha valaki most jól megijeszt minket?
• A macikapitány, semmitől se fél.
• A kapitány nem, de én? – szólt reszketve a lila maci.
• Keressük meg a kincs lelőhelyét, ott ahol az „X” van.
• „X”? Hol lehet egy „X”?
• Igen „X”. Minden kincses térképnél kell lennie „X”-nek.
• És miért „X”-elnek rá, egy ilyen térképre?
• Mert „X”-el mutatják a helyet, ahol ott a kincs.
• De nincs is nálunk térkép.
• De „X” –nek akkor is kell lennie valahol. – zárta le a vitát a kapitány.

Kibújtak az ágy alól, és felmásztak az ágyra. Körbe-körbementek, de „X”-et sehol sem találtak.

• Maci! Itt nincsen „X”. – mondta ki a tényt a lila maci.
• Én is látom, vagyis nem látom. De addig nem érhet véget ez a játék, amíg nincs meg az „X”.

Erre a lila maci, gondolt egyet és igaz, még sehol sem látott „X”-et, de maga elé mutatott és hangosan elkiáltotta magát:

• Itt az „X”!
• Hol az „X”? Hol? – lépett oda a kapitány.
• Itt, itt – mutatta, a derengő fényben maga előtt az ágy felszínét. – Látod? – lépett rá arra a helyre, amit mutogat. – Sajnos, most töröltem le, de itt volt.
• Jó! Kezdjünk el ásni.
• De először nem lehetne lámpát gyújtani?
• Na, jól van. Kapcsoljuk fel a villanyt. De utána ásunk. Jó?

Felkapcsolta Bendegúz a villanyt, utána rohant vissza az „X”-hez. Az ágyról elkezdte ledobálni a díszpárnákat, a takarót, a plédet, a lepedőt. Repültek a kispárnák, hisz a legnagyobb hős kapitány, mindjárt eléri a kincset.

- Juhé! Én vagyok a legnagyobb. – ugrált az ágyon - Én vagyok, aki megérdemelte ezt a nagy kincset.

Ekkor, anya lépett be az ajtón.

• Mi történik itt? – kérdezte, kicsit körbe nézve.
• Anya! Csak játszottunk a fiukkal.
• És miért van így szana-széjjel minden?
• Kerestük a kincset, de nem találtunk semmit.

A lila maci, úgy tett, mintha nem is játszott volna Bendegúzzal, Az ágyon ült és egy párnát forgatott a kezei között. Anya elkezdte összeszedni a földre dobált dolgokat. A szétdobált párnákat, és takarókat.

- Maci legközelebb szeretném, ha a te szobádban játszanál.