Már, csak ezt kell meglelni az életben...

Már, csak ezt kell meglelni az életben…                                írta: Makai Attila

                                                                                              2019-08-13

Az élet labirintusában, néha „de javu” az érzés,

Néha a fényhez árnyékvilág is csatlakozik,

Megjavult világ? Tőled, egy derült nézés,

A Tisza virágnyi létezés is hadakozik.

A napfény dédelgetett, a tengerparttal együtt,

Sivatag, simogató homokja is, csak a vágytól éget.

A lelked szabadságában, töltött tiszta pillanat,

Már csak ezt kell meglelni az életben? Ez a lényeg?

Mosolyodért, a boldogság fonalát, felkutatnám,

Gombolyagba tekerve gyűjteném,

De minden szállját, gondosan a mának adnám

És az egészet, neked haza küldeném...

Millió harmatos hajnaltól, esedezve kérnék,

Ezernyi világból keresnék boldogság cseppeket,

Folyóként árasztanám kezedbe, mindet,

Ontanám az érzést, mit adnék, de nem lehet.

A boldogság fuvallatot, erős karomba fognám,

Összegyűjteném szerényen, és orkánná formálnám.

Selyem papírba tekerve, ezüst tálcán átnyújtanám,

Kalandozó zivatart, tőled elűzni próbálnám.

A boldogság homokszemeit, legapróbb részleteit,

Összeszedném, arany homokórába, bele tölteném.

Ez mutassa meg, a boldog pillanatok idejét,

Amit veled, a saját szigetünkön költenék.

Mert neked, most van szükséged az örvendezésre,

Igazat meghallva a boldogságban, mámorban élni.

És az eddig élt, csalódott, megcsúfolt, rút életet,

Átgondolva, és mindent mérlegelve, jobbra cserélni.