Mély érzések...

Mély érzések                                                                         írta:Makai Attila

(Egy színdarab ihlette: A Május)                                          2018-05-18

Mély érzések…

Úgy érzem, ordítani tudnék!

De nincs rajtam festék,

Nincs, mi eltakarná valómat.

Csak én, csak én állíthatom a karómat

Én tűzöm ki, ami nekem számít.

De mit mondok én? A szám, mit állít?

Mivel magyarázza, hogy egy tékozló senki,

Mivel kápráztat, hogy ő mekkora, és ki?

Mivel csapja be saját magát?

Nem festéket ken rá, csak ad rá egy ruhát

Csak más néven nevezi önönmagát

Legjobb, ha egy kötéllel felkötöm! Nahát

Innen a padról, a mindent, jobban látom.

Bolondozó szerelmesek! Ez a pár lett az én gátom?

Ami nem engedi teljesíteni, mit belsőm kíván.

Egy kötéltől várom a megváltást. Ez hibám?

Akkor ezt tehetem, a többi hibám polcára

51 év dacára. Itt állok, a hurok, a társam

Ami bíztat, hogy bátran hurkoljam nyakamra

Csak ez a bamba fiatalság, nem érzi a sorát

Itt várom, hogy lépjenek tovább

Istenem, adj egy égi csodát

Add, hogy velük én is eltakarodjak

Ők a gyönyörbe, én a sírom ásásába fogjak

Bár, belegondolva, síromat, megáshatja bárki

A szellem, hagy távozzon, a testből már ki

De ez a lány nem enged, nem ereszt

Ez lesz talán a megváltás, a kereszt?

Amit vonszolhatok magammal a porban

Pedig ez a por, én vagyok valóban…