Bál a mezőn...

Bál a mezőn...                                                 írta:Makai Attila

                                                                       2018-07-11

Nyár van!

Mégis, a mezőn bál van.

A mezei tücsök, táncra kell a katicával,

Miközben méhecske, nem azt teszi, ami rávall,  

Ütemet üt potrohával.

Közben a hangyával tárgyal.

A galacsintúró irigykedve nézi,

Miközben a galacsinját édesen becézi.

Közben a szöcske is táncra perdül Karján a bolhával

Hisz bál van ma, tudja, nem törődik a dolgával

Lopja, táncát közben a dallamot hegedüli

Mulatva énekel nem bánja, ha megkeserüli

A nap, már erejét vesztette,

De az mező népét kényeztette

Miközben a madarak, az égben szálltak

A földön az árnyékok, sorba álltak

Napsugarak hatására még a mező is szebben virágzik 

Itt van, már a mező népe, senki sem hiányzik

De, az eső felhő is el akart jönni a bálba,

Pedig őt ide, senki sem invitálta

Lucskosan, morgósan közeledett feléjük

Annyira sietett, hogy majdnem csapódott beléjük

Szemében látszott a gonoszság, villámokat hányva

Mindenkit el akart söpörni, senkit se szánva.

Pillangó lépett elő, kedvesen megölelte az árnyat

A felhő könnyeivel eláztatta a pillangó szárnyat

Meghatódva, a pillangótól kedvesen

Meghajolva, köszöntötte a mindet rendesen

Csak ennyit mondott, mosolyogva a társaságra

- Egy barátot hoztam, ide a mulatságra.

De sokak szemében a kiült a bántó utálkozó gyűlölet

Ne gondolja, hogy a mosollyal megérkezet a bűvölet

A pillangó ettől mégsem lett megbánta

Mosolygós arcával maga után rántva

A szárnyai száradtan szabadon szállva

Elkísérte őt is a mezei bálba

A többiek lassan fölengedve

Lumpolni kezdtek táncot lejtve

A mulatozás jóízűen estig tartott

Utána mindenki elhagyta a partot

A hold fényénél mást nem is tettek

Fáradtan, de boldogan haza mentek