Mi lehetek én?

Mi lehetek én?                                                           Írta:Makai Attila

                                                                                  2019-02-13

Ha elcsitul a város szava

Ha elcsitul a ház

Nem csitul a lelkem

Lázongva magyaráz

Eljön az a perc, amikor

Látom, hogy olyanra vágyom

Amit nem is tudok

Nem is tudhatok,

Hisz nem látom magamat benne

Mintha bekenne valami mocsok

Valami olyan, amit elérni sok

Valami megmászhatatlan

Egy sötét katlan, amibe belefojtva

Egy csengőzsinór bojtja

Mely imént már csengetett

Mégis hangtalanul remegett

Nem szólt csak hallgatott

Úgy ahogy sokszor én is hallgatok

Mert félek attól, hogy nem tudok írni

Csak sírni hallom a tollat, nem regélni

Üres lapon a meg nem írt szavak

Torlódásból beszédes, épített falak

Kicsivé varázsolt világ

Magamnak szűkítve apróra

Pár gondolat írva a margóra

De sírva nézem, és nem becézem

A holnap szótlanságra fogott szavát

Ez a szótlanság, az én csendem

Ki nem mondott, bennem élő vágyaim tébolya

Őrületté fokozott aggály,

Magamban tétova hangot hallat

Egy kicsi, és áttetsző sugallat

Egy kimondott, egy papírra vetett szó,

Ennyi lehetek én, édes álomba való